Cseh Tamás - Tangó (Frontátvonulás) dalszöveg (lyrics)

Homály, hasztalanul kutatsz
Fedi el az utat, melyen járunk, picikém
Homály, s csöppnyi keserű íz
Ennyi az élet, talán ez az élet nekünk

Egy éj és itt a régi varázs
Újra égő parázs van szívem helyén
Tudom, úgyis hiába futsz, utolérlek
S kigyúl egy fény majd, majd valahol

A csók, ez az édes gyümölcs
Ami újra itt ég a számon
A csók, jaj, ez a végzet
A csók, ez a végzet, halál

Tánc, a hajad lobog
Engem reggelre vár a halál, talán
Szoknyád rubinpiros
Hajad rubinpiros, szemed rubinpiros
Lábad rubinpiros, füled rubinpiros
Melled rubinpiros, térded rubinpiros


Füled rubinpiros

Mindegy, valahol itt tartott a dizőz, éppen
Amikor egy fiatalember robogott
Föl a színpadra, oda a dizőzhöz, kitépte a
Kezéből a mikrofont
Tett néhány lépést arrébb
Erre a dizőz ment utána, és mondta, hogy:
- Ember, hova viszi, hát ez
Egy hosszú, szép dal
Ennek még nincs vége, adja vissza!
Csak addigra a fiatalember, akinek a neve
Vizi Miklós volt, már a tömeghez fordult
És kiabálni kezdett, hogy:
- Emberek, hát maguk még
Mindig ezt hallgatják
Nem volt elég még a homályból
A végzetből, a szerencsétlenkedésből?
Én nem vagyok szerencsétlen!
Azért vagyok ezen a pályaudvaron
Hogy elinduljak
És még folytatta volna, hogyha a tömeg
Nem kezdi el őt lerángatni a dobogóról

S miközben Vizi testi
Épségét veszélyeztették
Egy hang süvített át a termen, hogy:
- Zenét, zenét, zenét tovább
Tovább, tovább, zenét, zenét!
Jönnek a bankettezők, hát érettségi bankett
Vegyék le már azt az
Embert a foglalt asztalról
Hányszor kell magának mondani
Mamika drága, édes!
És a hangzavarban meg a zűrzavarban
Valóban betódult egy csomó
Sötétkék ruhás alak, a bankettezők
És kivált közülük egy, egy Halmos nevű
Odafutott a tépett Vizihez, megcsókolta
Miként Júdás, és azt mondta, hogy:
- Miklós, te itt vagy?
Hát erre aztán senki nem számított
Hogy te is eljössz, Miklós
Jaj Vizi bizi mici, te!
Hát összetartasz a régi srácokkal?
Szép, szép