Cseh Tamás - Tevedal dalszöveg (lyrics)

Menj teve, menj teve, lássam a hasznodat
Te tétova, néma állat
Úgy megyek, úgy megyek, púpodon befele
Úgy, mintha ringatnának
Menj teve, menj teve, menj teve, menj

Csattog a, csattog a, csattog a peronon
Tétova, kényes lépted
Állati műremek, szép, kecses alakú
Hullámokon henyélek
Menj teve, menj teve, jó teve, szép teve
Menj

Menj teve, emberek mérik a hasznodat
Kell teve vagy nem nékünk
Menj, mert még RÁD mondják végül az emberek:
Tevére nincs szükségünk
Menj teve, menj teve, jó teve, szép teve
Menj
Menj teve, jó teve, szép teve, bölcs teve
Menj



Menj teve, menj csak, mert mérik az emberek:
Kell teve, vagy nem kéne
Menj teve, mert ha nem mész velük megadón
Kiirtanak és vége
Menj teve, menj teve, jó teve, szép teve
Menj
Menj teve, jó teve, szép teve, bölcs teve
Menj

Bent aludt mindenki a pályaudvaron
Aludt mindenki a pályaudvaron
Elbűvölve a nyugati kultúrától
Ecsédi megkérdezte körbeforgó golyófejjel
Szeme itta az ismerősen ismeretlen látványt:
- Hát itt megint mindenki alszik?
A tatár kán, ez a termetére
Csúf, megjelenésében mocskos
Modorában hitvány
Természetében aljas férfiú aranyfogsoros
Vigyorával azt ordította: - Na
Én itt olyan bankigazgató leszek!
Milliókat baszok a pofájukba!
Aztán megint csak a
Tevepaták monoton csattogása
A platformi aszfalton, szunnyadó
Vagonok között, benne a tutiban

Hirtelen ultrahangon szférák zenéje
Hallatszott be
Napirend szerint a pályaudvarra
Valami olyan áruházi zene
Valami olyan rágógumi és Beethoven
Közötti, valami olyan állandó, amitől
Nem lehet szabadulni
Van is meg nincs is, de borzasztó jó a
És az 5 csigolya közötti idegekre hat
És elélvezés-közelbe sodor

- Mi ez? - kérdezte Ecsédi
Kétszer elélvezvén a tevén

- Ez a vásárlási periódus zenéje
Mr vizi napirendje - mondta az angol

És lőn a vagonlakók az
Ultrahangra felébredtek és kiáradtak
A szerelvényekből vásárolni arcukon
Lázrózsák, szemükben szikék
Szatyraikon éles fény
Az oldalcsarnok szupermarketjeinek
Páncélajtói erotikus
Sziszegéssel tárultak fel
Tömjénfüst dőlt ki a nedvesen táguló réseken
És mindenki némán lihegve
Bevonaglott szortírozni
A nagy vásárlást a gyerekek
Vezették remegő kézzel túrtak
Kupacoltak az ő kezdeti impulzusuk
Az anyákon hullámzott át, és az apákban
Robbant nyüzsögtek, vettek bónok
Satöbbi, kassza, bitte

A kán leugrott a tevéről, be a polcok közé
Mert állati módon, baromira megkívánt egy
Rózsaszín izraeli UZI géppisztolyt, annak is
Az amerikai mását, meghúzta a ravaszt
- esetleg gyilkolhat - gondolta
De a megszólalásig hasonló csőből
Csak galambok tódultak elő
Melyek a legfelső polcon trónolva hortyogó
Állomásparancsnok vállán kötöttek ki

Vizi egy horkantással galamboktól
Lepve ébredt:
- Vásárlási periódus! - ugrott fel
A nylonpárnákon és lenézett
A lent nyüzsgő emberbolyra de
Abból senki vissza őrá
De aztán Vizi mégis csak
Észrevette azt a három
Arcot mert észrevette az aranyfogút
Az acélszürke lakatot
Meg a kelet-európai egészségtelen pufit

- Ki ez a ki ez a?
- az állomásparancsnok elővette a nyelvét
Hogy megkérdezze: - Ecsédi? Ecsédi ecsédi
Édes haver! Ha szabad ezt az ásatag
Kifejezést használnom! - Azzal a polcról
Édes nyálat kieresztvén
Végtagjaival hadonászva
Alákalimpált egy fogyasztási likvidsugáron
Egyenest a teve nyakára
Lawrence leugrott onnan
Hogy ne akadályozza a baráti találkozót
Ecsédi megölelte az eleje zöttyenőt:
Tudtam, hogy felismersz
Miklós! Valamikor egyszer az
Eszedbe jutok! Gyere
Menjünk ki a többiekért!
A továbbiakban elmondhatatlan
Amit Ecsédi érzett

Kapcsosan öleltek egymást, miközben a tevék
Popcornt legeltek a polcokról, és a
Lakosság a megtiszteltetéstől elfogódottan
Vásárolt bónok
Satöbbi, kassza, bitte, bitte, please
Nézte, nézte egymást a két barát elmerülten
Mint egy swimming-poolban egymás arcában
Holott a tevén
Egyik oldalt a figyelő Lawrence kéken, másik
Oldalt az aranyfogsorú, rózsaszín
Géppisztolyos kán, mint tanúk

- Látom az arcodon a szokásokat - mondta Vizi
- A régi szokások a szokásokról kell leszokni
Most majd felvarratjuk az
Arcodat- paskolta meg
- Felejtsd el máris az egészet most
Nem lesz idill német romantika
Ázsiai zsírvéres álom kínálok
Neked, édes haver kifigyelted, mit
Kínálok? Ha megengeded, hogy ezzel az ásatag
Kifejezéssel éljek, hogy
Mit is mondtam az előbb? Na
Mindegy a legtöbbet kínálom
Felejteni fogunk mindent lábjegyzet
Zárójel bezárva
Nem történt semmi nem történt semmi velünk
Mindeddig 40 év szubróza az egész emberiség
Kollektíve el akarja felejteni azt
Ami velünk volt és nem volt és
A felejtés útja a nyelv ingerlése

- Odanézz - mutatott a szepegve
Vásárló emberbolyra, a
Fogyasztás templomában, a szupermarketben
-A nyelvüknek vásárolnak zsibbadni akarnak
A nyelvüket sikálni, izgatni, bizsergetni
A nyelv lesz most az ember győztes
Szerve e jelben győzni fogsz
Most itt mindenki csecsemő lesz újból
Megszületünk szopni fogunk tisztába tesznek
Ölbe vesznek édes haver!

Hogy honnan emlékszem én rád? Mért
Emlékszem én rád egyáltalán?
Én már újjá vagyok születve
Szoptatva, ölbe-véve zavarsz engem
Édes haver olyan kósza lettem a pofádtól
Nekem itt rengeteg, én itt felelős
- Azzal az állomásparancsnok turbánját
Letekerve kifújta az orrát
Halkan kehelt az illatos levegőbe
- Olyan kósza lettem
Olyan másképp zsibbadt a fene tudja

Aztán magához tért megint, kifújta magát
Körülnézett:
- Operatív vagyok, kapcsolok, everything is
Under kontroll, tempójáték
Éles megfigyelőképesség
Csak az ütemérzék érvényesülhet a
Többség itt gyalázatosan buta, csak
Annak megy jól
Aki megtanult figyelni de te elhasználódtál
Édes haver dehogy varratom én föl a
Pofádat van itt elég másik

- Na, mit válaszol ön erre
Ecsédi? rángatta meg a
Lábát alulról Lawrence a kőarcú
Kelet-európainak - Nagyon érdekelne, hogy
Mit válaszol, mert én ezt kifürkészni jöttem
Ide tudniillik én
Azon már rég túl vagyok, amit Mr vizi mond
Az egy hülyeség az a nyugati világ
Alkonya maguk keletről kell hogy
Mondjanak valami alternatívát erre
A szupermarket-challange-re
A magyarok számtalan tanácsot
Adhatnának az emberiségnek kell hogy tudjanak
Mondani valamit ennyi átváltozás után
Halljuk Mr ecsédi! Halljuk! Vázolja a
Vízióját! Mi a víziója?

A tatár kán közben pedig
Megint levetette magát
A tevéről, mert meglátott
Tizenkét rózsaszín tankot, amelyek Walt
Disney zenére bolha-mozdulatokat végeztek a
Kán röhögve ugrott közéjük, de a rózsaszín
Bolhák szanaszét ugrottak
Mint Ecsédi fejében az ásatag ütőkártyák

- Halljuk a vízióját! - ordította Lawrence
Ecsédi pedig már megint azt hitte
Hogy álmodik megcsípte
A saját karját, és mivel nem ébredt fel
Megszólalt:
-El vagyunk felejtve? Én el vagyok
Felejtve? Tímea el van felejtve?
40 év lábjegyzet? Zárójel bezárva?
Tévedésből éltünk? Na jó, aláírom de akkor
Na mi van akkor? Jöjjön az
Originális kelet-európai vízió!
-ordította Lawrence
Ecsédi lábát rángatva közben
-Akkor-folytatta Ecsédi
- Na mi van akkor? - Lawrence
Totál ki volt készülve -
Na mi van akkor, te százas égő? De ne hazudj
Mint a szél! Mi van akkor?
-Akkor- folytatta Ecsédi a vízióját-
Nekem az
A véleményem, hogy akkor már mindenki
De mindenki el van felejtve
- Én is? - kérdezte megjelenésében mocskosan
A tatár kán, termetében csúfan
Kezében géppisztollyal
- Én is? - kérdezte Arábiai Lawrence
- Te is - mondotta a tevéről lemutatva Ecsédi
-És te is - mutatott a kánra
És én is - mutatott önmagára a tevén
Aztán rámutatott az állomásparancsnokra:
- És te is, Vizi -
Legvégül felmutatott a szupermarket egére
És ezeket mondotta: - És ő is el van
Felejtve mostantól akkor az egész
Mindenség el van felejtve még az
Is el van felejtve, aki El Van Felejtve

És a tevéről az égbemutató ujjtól az
Angyalok megdermedtek röptükben
A világmindenségben:
- Miért mérjenek akkor ők? Ők akkor
Miért mérjenek botokkal
Kötelekkel erkölcsöt
Mértéket? Akkor itt nem lesz mérés -
Gondolták az angyalok
És visszasandítottak az égi trónján ülő
Négyarcúra, hogy vajon mit mond
Ecsédi érveire az, aki El Van Felejtve?
Ebben a kozmikus pillanatban már
Csak arra volt idő
Hogy Lawrence sebtében közbevesse a magáét:

-De hát én ezt mindig tudtam!
Akkor én minek jöttem ide
Erre a tetű helyre? Mit keresek itt
A világ végén már megint?
Tudok én satnyulni Oxfordban is!
Odahaza megyek is haza
Megyek is haza - És az eltorzult
Lakatarcú burnusszal suhogva
Hanyatt-homlok elfordult az egész istenverte
Kelet-európai vircsafttól, meg a
Szupermarkettől is egyben
És sebbel-lobbal ment ki a
Polcok között Oxfordba satnyulni

No de itt bevillant a tatár kánnak, hogy:
- Thomas! Tomikám! Itt ne hagyjál!
Hogy lesz belőlem bankigazgató
Az anyád jóistenit, Thomas! -
Azzal ráugrott egy polcról
A teflonpadlóra döntötte az indigókék alakot
És röfögve föléhajolt: -
Te kék szemét! Elmész? Elmennél?
Szarban hagyni azokat
Akik jóban-rosszban megélik a végleteket?

Lawrence pedig még életében nem volt olyan
Még a saját angol édesanyja
Se látta olyannak, amilyen más volt
Ott, a padlóra szorítva, mint bármikor
Azt mondta: Összeomlott a matematika
Megette önmagát az ideológia
A kollapszus egyik
Napról a másikra él nagy jövőt
Jósolok a művészeteknek
Mint a hazugság szemfedőjének homlokzat
Ornamentika csak az van már ízlés, divat
Hellenizmus nagyon lagymatag idők jönnek

- Hagyjál, te fokhagymaszagú disznó you pig!
A kán azonban belenézett sárga
A kékbe, és mondta, hogy:
- Ez már az elején el volt rontva
Tomikám hibával kezdődött

Az angyalok pedig az égi trón felé néztek
Hogy most akkor? Evolúció?
Revolúció? Vagy csak
Egy stáció? Vagy tényleg az
Elején el volt rontva? És
Csak megy? Az pedig, aki
El Van Felejtve, eltakarta mind a négy arcát
És halkan mondott valamit

- Mi van? Mi van? Mi van? -
Kérdezték a szerencsés vásárlók
A szupermarketben
(Satöbbi, kassza, bitte, bónok)
-Mi van? Mi van? -kérdezték
A dzsumbujpiacon a szerencsétlenek
Miközben a nacionalisták tovább
Nyomultak Jugoszláviába

Mit mondott? Mit mondott? Ki hallotta?

Egyedül Benda Tímea
Aki egy hatalmas nylonzacskó halmon
Ült a rothadó
Balkáni piacon, egyedül ő nézett úgy
Olyan, olyan, olyan mongúz-pofácskával
Olyan tükrös-üresen maga elé, el is
Fordult, hogy ne lássa senki
Az arcát beletemette
A nylon-bevásárlózacskókba
És azokba mondta bele, hogy:
-Jól hallottalak? Ismételd meg nem
Mintha nem bíznék benned
De azért ismételd meg

Senki más nem értette, hogy az, Aki El
Van Felejtve, mit ismételt meg négy ajakkal
Lassan szűrve a szavakat
Tímea azonban bele a nylonzacskókba:

- Jaj, értem miért nem mondtad előbb?
Én szívesen segítek neked
Ha emberré akarsz változni
Én jó kislány vagyok na jó, mondjuk
Egy kicsit cafat, kicsit pimasz
Egy kicsit szabad
Meg elmaradott, de hát, ha mondod
Én szívesen te csacsi

És Tímea két karjával magához ölelt
Vagy 70 nylonzacskót és
Még beljebb-még beljebb fúrta magát
Elindult a magzatvize, tíz lengyel zsibárus
(híres börtöntöltelékek cowbolynadrágban)
Rögtön oda is mentek
- gondolták valami eldugott csempészáru
Után kutat ez a Tímea a
Nylonban -, de ahogy odaléptek, és meglátták
A magzatvíztócsát, átfutott rajtuk a szándék
És énekelni kezdtek maguk sem tudták
Hogy mit és miért, mert marha
Nagy szándék hullámzott át rajtuk
A tíz lengyel zsibárusokon

Meg aztán én is kezdek fáradni
Ezen a neobarokk színpadon, van ez a
Verejték itt nekem ezen a felsőhúsos
Ajakrészen, letörlöm, letörlöm, se jó
Se rossz a
Kedvem, nem is értem, hogy hogy kerülök
Én ide, ki vagyok, mi vagyok, hogy
Mi végre vagyok, azt aztán végleg nem
Fogom megkérdezni most már soha, de soha

Én a magam részéről
Ugye vagyok ti is vagytok jók
Vagyunk jó kutya csönd van
A Zárójel bezárult, a lábjegyzetbe
Beletörölte irdatlan bakancsát a Teremtő is
Ugye megtörlöm én is
A kezemet a combomba, jó?
Nagy dolgokban vagyunk, az biztos
Hogy miért olyan kicsi, az
Valószínűleg azért van
Mert a kicsiben is ott van na de hagyjuk

De azért Tímeára még érdemes
Lenne egy kicsit, mielőtt megvacsorálnánk
Lehetnék én azért, mért ne lehetnék én azért
Egy olyan, aki hozza-viszi a híreket, ugye
Mondjuk, jövök én a piacról, arról
A rohadt dzsumbujból be, mondjuk
A pályaudvarra tevén nézik egymást, tatár
Szorít angol torkot, bevásárolnak
Meg izgulnak a villanyszámla miatt

Lehetnék én a befutó, azzal, hogy hozom
A hírt berontok a pályaudvarra
Ahol mindenki
Vásárol, és azt hiszik, hogy baromi jó
Kifutok a piacra a legyek közé, a harmadik
Világba lihegek, a karomat lóbálva ordítok
Mindenki rám néz? Mi van, mi van? Vizi és
Ecsédi is a tevéről, Lawrence is a
Tatár kán alól, hogy mi van, mi van?

Én pedig - a hírnök
- üvöltve közlöm mindenkivel, hogy: