Cseh Tamás - Tímeának babája dalszöveg (lyrics)

Tímeának babája nyáron fogant
Ám hét férfi szabta meg a vérvonalt

Legelőször jött egy középkorú jött-ment
Szerb, de tudni kicsi magyarul
Mutatni engemből fényes kvarcórája
Én, Dzsoko, tegnap börtön szabadul
Mér? hova viszel engemet?
Mér? a kút mögé engemet? Dzsoko volt az első

Tímeának kellő férfi, aki jött s ment
Még néha benézett kicsi kislány végett
Vagy Belgrádból üzent

Tímeának babája nyáron fogant
Ám hét férfi szabta meg a vérvonalt

Másodjára német volt, aki benézett
Können Sie bitte mich ein puszika
Övé lenni az autó, övé lenni minden
Plusz még az övé lenni Tímea


Madchen, hát ez a demokácia
Te majd jönni velem el oda

Azután egy János sármos vásáros
Vattacukor és gyöngy, jött a nyári úton
Be szép vagy te húgom
Hajtsd fel a szoknyád s csönd

Tímea a kútba néz, nő lettem, nő
Most talán rám visszanéz a teremtő

És jött negyediknek kettő, akik ikrek
Így kettő közül egyik ötödik
Szovátáról jöttek, erdélyinek tűntek
Utána azt mondták, hogy köszönik
A pénzt és a kicsi reggelit
A lyányka hogy lefeküdött őnekik

És mentek az ikrek, magas póznát vittek
Oda, hol a pénz van, mentek a vásárba
Világ csudájára hosszi, magas kalapokban

Azon a nyáron Tímea határozott
Nő leszek, mint kút vizén a csillagok

Hatodik egy Horváth nevű magyar ember
Leragadt zöldhatáron a busza
Tímea bár tudta, hogy Horváth embercsempész
Mégiscsak megnyílt neki a blúza
Ámult Horváth, hogy mi van ott
Az égbe rakétajel hasított

Határőrök lőttek égre riasztójelt
Sírtak, menekültek, perzsák és a kurdok
Csúsztak-másztak bokrok áldott védelmében

Tímeának babája hát így fogant
Ki tudja, ki szabta meg a vérvonalt

És jött hetediknek buszról szökött herceg
Perzsa, a zöldhatárról menekült
Alig ment el Horváth tímea kebléről
A perzsa odajött és lefeküdt

Én lenni neked szerelem
Jöjj a világba énvelem, vagyok neked perzsa
Legyél nekem bármi, ő a hetedik volt

Gyere hetediknek, te valahonnan jött-ment
Zárjad le a, zárd a névsort

Ámultak a világ népei: Hogy lehet
Ez? Hét apa egyszerre!
Ecsédi oda is sziszegte Tímeának
A kán mellén: - Ezért a nyilatkozatért még
Számolunk! Arra nem gondolsz
Hogy milyen fényt vetsz a szülőhazádra?
Azt hiszik, hogy itt minden lány ilyen!
De Tímea visszasziszegte:
- Én szabad vagyok és engem csak az érdekel
Hogy a gyerekemnek egy apát szerezzek
Egy bárkit! Beee!

Ám ekkor egy másik irányból, kiabálás
Hallatszott a népek piacán
Ecsédi odakapta a fejét
Termetes csauszok lökdösték ott széjjel
A sokaságot dárdanyelekkel:
- Utat az állomásparancsnok
Úrnak, utat kutyák, utat!
És Ecsédi egy gyaloghintót látott elúszni
Lassan a fejek fölött, belőle
Aranypénzt szórt egy gyémántgyűrűs
Kéz a tömegbe
És Ecsédi felismerte a selyemruhás
Piros öves nagyurat

- Vizi! - kiáltotta - Vizi Miklós! Végre
Végre! - és leugrott a lóról
(Tímea utána) , és a testek
Között verekedték előre magukat
De a csauszok visszalökték Ecsédit

- Miklós! Én vagyok az, Ecsédi!
Az állomásparancsnok unottan fordította
Arra fényes tányérarcát

- Nézz rám, Miklós! Na
Ecsédi! Negyven évig jóban-rosszban együtt!
Az állomásparancsnok petyhüdten hunyorgott
Majd ásított

- Ecsédi? Ecsédi? - morogta
De nem emlékezett
- Hát nem emlékszel, Miklós?! Ecsédi! Na
Ecsédi! Együtt szenvedtünk az elmúlt
Rendszer poklában!
Hát ennyire elvesztetted az identitásodat?
Tímea közbekiabált:
- Nem akar a gyerekem apja lenni?
Maga olyan nagy meg erős
Valaki legyen az apa, lehetne éppen maga?

A kövér nagyúr álomittas arcát
Forgatta: Ecsédi ecsédi
Az állomásparancsnok nem emlékezett
- Na! Na! Együtt voltunk
Félálomban Kádár apó ölebei
Orosz akol ólmelege gyerekei
Vizi ecsédi szól hozzád! Helló!
-Ecsédi? Ecsédi? - Az
Állomásparancsnok nem emlékezett

A csauszok a piac szemetébe
Lökték a régi barátot
(Ecsédi másodszor ájult el fél
Óra leforgása alatt)
Tímea zokogva borult a testére:
- Bácsi kérem, bácsi kérem!
Ki lesz a gyerekem apja
Ha maga itt meghal nekem
Valaki legyen az apa! Lehetne éppen maga

A gyaloghintó pedig lassú rabszolgáival
Mint egy nagy rovar
Felkúszott a Nyugati pályaudvar
Bársonyszőnyeges lépcsőin az őrszemélyzet
Kéksisakos rendfenntartók tisztelegtek:
- How do You do, Mr vizi! Nice to see You
Happy to meet You it's a nice day, isn't it
Dear Miklós? - How do You do! -
Szikráztatta meg gyűrűit
Az állomásparancsnok
Miközben párnás kezével elkapott egy legyet
Aztán a gyaloghintó
Már bent is volt a nemzetközileg
Őrzött és ellenőrzött fellegvárban

Itt olyan, de olyan illatfelhő fogadta
Őket, hogy Koko Sanell, miss
És mistris Dior, lőr blő, Aqua Brava, Opium
C'est la vie az Yves Saint
Lauranttól, Paloma Picasso, Rive
Goushe, satöbbi, zárójel bezárva
És Cheese-burger, Ham-burger, Bam-burger
Burger King és Bourbon
Folyt patakokban, és az oldalfalakon
Szikrázó filmvetítések folytak
Hogy Veszélyes viszonyok, Csupasz
Pisztoly, Farkasokkal táncoló
Twin Peaks, satöbbi, zárójel bezárva
És gyönyörű meztelen nők futottak
Oda a gyaloghintóhoz
Lágyan kiemelték és talpára állították
Az óriás testet, legyezték

Vizi hunyorgott és nyögött:
- Na, hogy állunk a bevagonírozással, lányok?
Az állomásparancsnok kérdésére a
Legszebbik meztelen nő
(egy olyan nagy combos, szőke
Komoly dudákkal) lépett elő:
Vizi megcirógatta az arcát
Ennek a kedvencének
- mert láthatólag a kedvence volt
Neki ez a kirúzsozott fülű
És mondta neki, hogy:
- Na mondjad, Marilyn, honey baby, honey-kám

- Minden vagon tele -jelentette Marilyn -
A helybeli lakosság
Kiválasztott példányai a helyükön
Csak a 2-es vágányon
Tapasztalható némi nyugtalanság

- Na lássuk azt a 2-es vágányt
Akkor - és az állomásparancsnok
Puha papucsain csoszogva megindult a
2-es vágányon várakozó szerelvény felé
Mert a Nyugati pályaudvar üvegcsarnokában
Minden vágányon állt egy szerelvény
És az ablakokból emberfejfürtök
Lógtak ki, hogy:
- Mr vizi! Mr vizi, mikor indulunk és hová?

Vizi megáldotta a vagonlakókat
- Nyugalom, emberek, nyugalom
Magyarok - mondta sztentori hangon
- Mint tudjátok, fiaim, nálunk a történelem
A társadalom fejlődése
Vakvágányra futott, kiderült, hogy a
Sínek nem vezetnek tovább
Mi most hátramenetben visszajöttünk
Az új vágányok kiépítése
Folyamatban, ti vagytok a kiválasztottak
A Nyugati pályaudvar népe
Akik mindjárt indulnak
-Jó, de mikor?- kiáltották a
2-es vágány szerelvényéről
- Mindjárt, fiaim - mondta az
Állomásparancsnok, azzal intett Marilynnek
És a combos szőke előrelépett, az egyik
Nyakát, nem, nem a nyakát
Az egyik lábát vette a nyakába, na
És a másikon, azon pörögni kezdett
A meztelen női sorfal mögé ugrott, ők is
A nyakukba vették az egyik lábukat
De a másikon nem pörögtek
Hanem azon csak ringatóztak és énekeltek: