Cseh Tamás - Tóth Mariann dalszöveg (lyrics)
[Cseh Tamás - Tóth Mariann dalszöveg lyrics]
Rövidke zöld ruhában voltál
Amikor velem kezet fogtál
Nagy társasággal érkeztél közénk
Abba a füstös, nagy szobába
Egyesek ülve, mások állva
Nagy lárma volt, és bemutatkozott
Mindenki ott mindenkinek
Rövidke zöld ruhában voltál
Amikor velem kezet fogtál
S úgy mutatkoztál be, hogy Tóth Mariann
Valami rögtön rémlett, rémlett
Hogy valahol láttalak már téged
S amellett, hogy tetszettél nagyon
Bevágott, hogy itt még valami van
Azután többször összenéztünk
Egymástól távol volt a székünk
Tán ezt a lányt én ruhátlan ismerem
És akkor felrémlett egy este
Amikor Soós Lajosnál egyszer
Három fiú, nevettünk nagyot
Bizonyos pornófilmeken
Egy lányt külön dicsértünk
Föltűnők között, ki föltűnt
Megdicsértük: - Ez aztán igen!
És megint rád át néztem
Te pedig ott a széken
Abban a zöld ruhában intettél: - Igen!
Előredőltem ott a széken
És hozzád átszóltam, hogy: - Tényleg?
Te eltaláltad, hogy mit gondolok?
S te ott, a társaság zajában
Abban a csöpp kis zöld ruhában
Nevettél nagyot, azt mondva, hogy:
- Ezt kitalálni nem volt nagy dolog!
S azontúl úgy ültünk ott ketten
Az asztal két végénél, szemben
Mint akiknek édes titka van
Hogy abban a lármás társaságban
Egy órát egy kis cinkosságban
Lehettem veled, oly jól esett
Köszönöm néked, Mariann!
Köszönöm néked, Mariann!
Amikor velem kezet fogtál
Nagy társasággal érkeztél közénk
Abba a füstös, nagy szobába
Egyesek ülve, mások állva
Nagy lárma volt, és bemutatkozott
Mindenki ott mindenkinek
Rövidke zöld ruhában voltál
Amikor velem kezet fogtál
S úgy mutatkoztál be, hogy Tóth Mariann
Valami rögtön rémlett, rémlett
Hogy valahol láttalak már téged
S amellett, hogy tetszettél nagyon
Bevágott, hogy itt még valami van
Azután többször összenéztünk
Egymástól távol volt a székünk
Tán ezt a lányt én ruhátlan ismerem
És akkor felrémlett egy este
Amikor Soós Lajosnál egyszer
Három fiú, nevettünk nagyot
Bizonyos pornófilmeken
Egy lányt külön dicsértünk
Föltűnők között, ki föltűnt
Megdicsértük: - Ez aztán igen!
És megint rád át néztem
Te pedig ott a széken
Abban a zöld ruhában intettél: - Igen!
Előredőltem ott a széken
És hozzád átszóltam, hogy: - Tényleg?
Te eltaláltad, hogy mit gondolok?
S te ott, a társaság zajában
Abban a csöpp kis zöld ruhában
Nevettél nagyot, azt mondva, hogy:
- Ezt kitalálni nem volt nagy dolog!
S azontúl úgy ültünk ott ketten
Az asztal két végénél, szemben
Mint akiknek édes titka van
Hogy abban a lármás társaságban
Egy órát egy kis cinkosságban
Lehettem veled, oly jól esett
Köszönöm néked, Mariann!
Köszönöm néked, Mariann!