Csibor - Taxi dalszöveg (lyrics)
[Csibor - Taxi dalszöveg lyrics]
Egyszer vége szakad, vagy te szakítod el
Éppen olyan ez, mint a rántott sajt
Amikor zavar, már a sok csavar
A villádon és rég mást akarsz
Hát ott hagyod a nődet
Azt hiszed, tőle volt már ilyen szar
Aztán szívod a fogad: ki visel el téged majd?
Eléred a pontot, mikor azt mondod
Mikor bevallod: nem vitás
Neked épp elég itt, még kielégít
De nem kell tőle semmi más hát
Nem kell senki már
Nem kellesz senkinek se már
A nőd is mást talált
Ugyanazt kérdi, te ugyanazt mondod
Ugyanaz a vita hónapok óta
Kibékültök, keféltek egyet
És kezdődik újra a régi nóta hát
Nem kell
Hiába menekülsz előlem édes, röpülök utánad
Ha levágod a szárnyam, gyalog megyek
Tépd ki tőből mind a két lábam
Van két jó karom
Az egyikkel leintek egy taxit
És megmondom a sofőrnek:
"kövesse azt a piros autót
Mellyel a kedvesem próbál meg
Kereket oldani előlem"
Bosszant téged, amire régen
Még azt mondtad: milyen édes!
Amikor nyűgös, csak ő a bűnös
Azt gondolod, ez mindenre képes hát
Nem kell
… És ahogy száguldunk utánad szűk utcákon át
Az ülésre téved a tekintetem
És zavartan fordulok a
Sofőrhöz elnézését kérve, amiért szárnyaim
S combjaim csonkjából patakzó
Vérem bemocskolja a huzatot
De ő csak legyint: "Ugyan már fiatalember!
Én is voltam fiatal, tudom mi az a szerelem"
Nem kell
Éppen olyan ez, mint a rántott sajt
Amikor zavar, már a sok csavar
A villádon és rég mást akarsz
Hát ott hagyod a nődet
Azt hiszed, tőle volt már ilyen szar
Aztán szívod a fogad: ki visel el téged majd?
Eléred a pontot, mikor azt mondod
Mikor bevallod: nem vitás
Neked épp elég itt, még kielégít
De nem kell tőle semmi más hát
Nem kell senki már
Nem kellesz senkinek se már
A nőd is mást talált
Ugyanazt kérdi, te ugyanazt mondod
Ugyanaz a vita hónapok óta
Kibékültök, keféltek egyet
És kezdődik újra a régi nóta hát
Nem kell
Hiába menekülsz előlem édes, röpülök utánad
Ha levágod a szárnyam, gyalog megyek
Tépd ki tőből mind a két lábam
Van két jó karom
Az egyikkel leintek egy taxit
És megmondom a sofőrnek:
"kövesse azt a piros autót
Mellyel a kedvesem próbál meg
Kereket oldani előlem"
Bosszant téged, amire régen
Még azt mondtad: milyen édes!
Amikor nyűgös, csak ő a bűnös
Azt gondolod, ez mindenre képes hát
Nem kell
… És ahogy száguldunk utánad szűk utcákon át
Az ülésre téved a tekintetem
És zavartan fordulok a
Sofőrhöz elnézését kérve, amiért szárnyaim
S combjaim csonkjából patakzó
Vérem bemocskolja a huzatot
De ő csak legyint: "Ugyan már fiatalember!
Én is voltam fiatal, tudom mi az a szerelem"
Nem kell