Csuha Lajos - Figyelj rám, fiam... dalszöveg (lyrics)
[Csuha Lajos - Figyelj rám, fiam... dalszöveg lyrics]
Figyelj rám, fiam, és ne vádolj oktalan
Minket minden összefűz
Bennem lángolt így a tűz
Figyelj rám, fiam hosszú életem során
Hittem én is ostobán dolgoztam a nagy csodán
Tudnod kell, fiam, azt, hogy minden, ami van
Terveimből ez maradt
Már csak emlék, csak kacat
Figyelj rám, fiam, megpróbálták annyian
Mind az út szélén hever
Itt az álom csak teher
Nekem semmim sincs
Már nem nagy kincs a maradék életem
De ha a kenyér sótlan
Ezek szótlan megmaradnak velem
És én hajlongok, mert hideg lesz a tél
És csak néhány rossz fillér a bér
Figyelj rám, fiam, megpróbáltuk annyian
Én se voltam vén piás, vásári komédiás
Figyelj rám talán másnak el se mondanám
Néha visszajön csodás, az a régi látomás
Majd egy nagy színházban
Őszintén cseng a szó
És a rivaldában új kabátban áll az igazgató
És a bársonyszékből úgy ünnepel a nép
Ehhez foghatót úgyse látott még
De az a lány a végén boldog volt, igen
Azt adom, amit más nem adhat
Őszintén, szelíden mert az életük nem ilyen
Majd egy fényes, nagy színházban
Őszintén cseng a szó
És a rivaldában új kabátban áll az igazgató
És a bársonyszékből úgy ünnepel a nép
Ehhez foghatót úgyse látott még
Figyelj rám, fiam, megpróbálták annyian
Mind az út szélén hever
Itt az álom csak teher
Tudnod kell, fiam, azt, hogy minden, ami van
Álmaimból ez maradt
Már csak emlék, csak kacat
Minket minden összefűz
Bennem lángolt így a tűz
Figyelj rám, fiam hosszú életem során
Hittem én is ostobán dolgoztam a nagy csodán
Tudnod kell, fiam, azt, hogy minden, ami van
Terveimből ez maradt
Már csak emlék, csak kacat
Figyelj rám, fiam, megpróbálták annyian
Mind az út szélén hever
Itt az álom csak teher
Nekem semmim sincs
Már nem nagy kincs a maradék életem
De ha a kenyér sótlan
Ezek szótlan megmaradnak velem
És én hajlongok, mert hideg lesz a tél
És csak néhány rossz fillér a bér
Figyelj rám, fiam, megpróbáltuk annyian
Én se voltam vén piás, vásári komédiás
Figyelj rám talán másnak el se mondanám
Néha visszajön csodás, az a régi látomás
Majd egy nagy színházban
Őszintén cseng a szó
És a rivaldában új kabátban áll az igazgató
És a bársonyszékből úgy ünnepel a nép
Ehhez foghatót úgyse látott még
De az a lány a végén boldog volt, igen
Azt adom, amit más nem adhat
Őszintén, szelíden mert az életük nem ilyen
Majd egy fényes, nagy színházban
Őszintén cseng a szó
És a rivaldában új kabátban áll az igazgató
És a bársonyszékből úgy ünnepel a nép
Ehhez foghatót úgyse látott még
Figyelj rám, fiam, megpróbálták annyian
Mind az út szélén hever
Itt az álom csak teher
Tudnod kell, fiam, azt, hogy minden, ami van
Álmaimból ez maradt
Már csak emlék, csak kacat