Curtis - Vasárnap dalszöveg (lyrics)

Meg kellet tapasztalnom
Milyen is az ereje a magánynak
Kitaszított szenteknek harca
Kóborló lelkeknek csatája
Félárva lettem én attól a naptól
Kinek az égbolt a hazája
Te sosem voltál nekem halott
De azóta nincs többé vasárnap

Mi lehetett a bűnöm, minek ekkora volt ára?
Tetteimben Istent láttam, és ez lett a hála?
Aznap mikor elárultál, hitevesztett lettem
Ördögnek eladtam lelkem, nem sokat fizettek
És fiatal szívemben mérhetetlen
Harag tombolt
A keserűség miatt még a könnyem is kicsordult
És bárki állt utamba, lelkem
Más lelkeket rombolt
Álmok, ábrándok karöltve, lidérceket csonkolt
És ha véget ér az utam
Egy dolog lesz amit kérek
Hogy éjjel temessenek, meg ne tudják
Haza térek csak egyetlen egy prímás húzza
Fejfám mellett állva
És pirkadatig játszon, hogy a hegedűje bánja
Mert mindig igaz ember
Voltam, igaziként éltem
Láthatjátok arcomat, mikor a nap felébred
És lehet, sok év multán
Senki nem őrzi emlékem
De soraimból imádkoznak kegyvesztett estéken

Meg kellet tapasztalnom
Milyen is az ereje a magánynak
Kitaszított szenteknek harca
Kóborló lelkeknek csatája
Félárva lettem én attól a naptól
Kinek az égbolt a hazája
Te sosem voltál nekem halott
De azóta nincs többé vasárnap
Ahol senki se volt, senki se
Járt, gondolatom börtönbe zárt
A padkán ülve várlak
Míg az este lassan leszáll
Hozzám senki sem szólt, se rosszat, se
Jót, és az időm lassan megáll
A távolba merengve vártam
Hogy karjaidat kitárd

Más lesz, aki szemem
Csukja, díszbe öltöztetnek
Gyászmenet a végső utam, sírnak kik szerettek
Mert bűnösnek szült anyám
És kárhozottam éltem, mások fényre vágytak
Én meg pokol mély sötétre
Búcsúnak maradtál a keblemen neveltem
Feledve szerettek, temetett szerelemek
Már csak a remény az
Mi meg csillanhat szemembe
És ahogy anno, most is fűzér van a kezemben

Meg kellet tapasztalnom
Milyen is az ereje a magánynak
Kitaszított szenteknek harca
Kóborló lelkeknek csatája
Félárva lettem én attól a naptól
Kinek az égbolt a hazája
Te sosem voltál nekem halott
De azóta nincs többé vasárnap
Letépett virág csak viharban szállhat
Mi szem előtt van, hidd el nem csak az fájhat
A képzelet védi, a szívem vigyázza
Elvittem a percig, hogy mindenki lássa

Már érzem a végét, a dallam is fáradt
Könnyeimet nyelem és tartom a számat
A megnyugvás szele köt nyakamra sálat
Az utolsó szívhangnál nincs nagyobb bánat

Meg kellet tapasztalnom
Milyen is az ereje a magánynak
Kitaszított szenteknek harca
Kóborló lelkeknek csatája
Félárva lettem én attól a naptól
Kinek az égbolt a hazája
Te sosem voltál nekem halott
De azóta nincs többé vasárnap