Day vs. Mil - Kik vagyunk mi dalszöveg (lyrics)
[Day vs. Mil - Kik vagyunk mi dalszöveg lyrics]
Day vs mil kik vagyunk mi?! mi
Itt van az ember a legfejlettebb állat
Akit arra teremtettek hogy csak
Pusztítson és öljön
Mielőtt kivégezne bekészíti a tárat
Neki tök mindegy hogy hol végzi
Az élete egy börtön
A mennybe kéne meghalnia ha
Tényleg nem a földön
De mire odaérne sajnos teljesen elfárad
Meg annyi bűnt követ el hogy
Már nem bírja a földgömb
Elvérez a mezőn és a lelke benne szárad
Te mit csinálnál? Ha egy fegyver lenne nálad
Kinyírnád magadat vagy eldöntenéd
Hogy váltasz
Oda menekülsz ahol megtalálod a támaszt
De kajak belül vérzel és
Ez mindenkit eláraszt
Ne fárassz! Keresem a fertőt a szennyet
A pocsolyát ahonnan minden mocsok árad
Ha megtalálom ígérem hogy elpusztítom
Addig te ne
Is foglalkozz velem csak edd a vacsorádat
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Nem tudom hogy óriás leszek-e vagy katona
Csak keresem a remény pedig
Tudom hogy csak babona
Nekem a normál fizetés is
Olyan mint egy palota
Addig örülök amíg a légzés szapora
Mint kaloda nem tudok így mozogni ez csalóka
Mint a labirintusban egy eltévedt manóka
Meg nem tudom ki kicsoda mindenkin van paróka
Olyan erdőn megyek át hol
Gyilkos minden galóca
Faszomba itt írom a szöveget a
Sötétbe már hat éve
Nem vágom hogy mikor érek a révbe
Pénz irányít amiért a közértekbe törnék be
Hogy nem viszed semmire tuti
Ez az utca törvénye
Ha tehetném én bebújnék egy
Másik ember bőrébe
Hogy lássam azt hogy mi folyik
Itt az elitek körébe
Szegény vagyok szegény leszek
Előadom szerényen
De soha nem hazudok nekem ez
Az egy az erényem
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Gyakran rám tör a gondolat hogy ki vagyok én?
És mi itt az én szerepem mit adok én?
Ha valaki meghal akkor meg siratom én
Hogy ha nincsen világképed akkor kirakom én
Ha nem szereted az állatot megsimogatom én
Engem nem az motivál hogy mikor
Kapom meg a pénzt
Itt a fény mindenkiben megbízok ez tény
És ha úgy érzem hogy a
Barátom akkor az testvér
Annyi titkot őrzők mint a falon egy festmény
És olyan a fájdalmam mintha karóba esnél
Élőhalott emberek az utca mentén
Látom és úgy érzem hogy
Átváltozok ezen az estén
Itt van az ember a legfejlettebb állat
Akit arra teremtettek hogy csak
Pusztítson és öljön
Mielőtt kivégezne bekészíti a tárat
Neki tök mindegy hogy hol végzi
Az élete egy börtön
A mennybe kéne meghalnia ha
Tényleg nem a földön
De mire odaérne sajnos teljesen elfárad
Meg annyi bűnt követ el hogy
Már nem bírja a földgömb
Elvérez a mezőn és a lelke benne szárad
Te mit csinálnál? Ha egy fegyver lenne nálad
Kinyírnád magadat vagy eldöntenéd
Hogy váltasz
Oda menekülsz ahol megtalálod a támaszt
De kajak belül vérzel és
Ez mindenkit eláraszt
Ne fárassz! Keresem a fertőt a szennyet
A pocsolyát ahonnan minden mocsok árad
Ha megtalálom ígérem hogy elpusztítom
Addig te ne
Is foglalkozz velem csak edd a vacsorádat
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Nem tudom hogy óriás leszek-e vagy katona
Csak keresem a remény pedig
Tudom hogy csak babona
Nekem a normál fizetés is
Olyan mint egy palota
Addig örülök amíg a légzés szapora
Mint kaloda nem tudok így mozogni ez csalóka
Mint a labirintusban egy eltévedt manóka
Meg nem tudom ki kicsoda mindenkin van paróka
Olyan erdőn megyek át hol
Gyilkos minden galóca
Faszomba itt írom a szöveget a
Sötétbe már hat éve
Nem vágom hogy mikor érek a révbe
Pénz irányít amiért a közértekbe törnék be
Hogy nem viszed semmire tuti
Ez az utca törvénye
Ha tehetném én bebújnék egy
Másik ember bőrébe
Hogy lássam azt hogy mi folyik
Itt az elitek körébe
Szegény vagyok szegény leszek
Előadom szerényen
De soha nem hazudok nekem ez
Az egy az erényem
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Gyakran rám tör a gondolat hogy ki vagyok én?
És mi itt az én szerepem mit adok én?
Ha valaki meghal akkor meg siratom én
Hogy ha nincsen világképed akkor kirakom én
Ha nem szereted az állatot megsimogatom én
Engem nem az motivál hogy mikor
Kapom meg a pénzt
Itt a fény mindenkiben megbízok ez tény
És ha úgy érzem hogy a
Barátom akkor az testvér
Annyi titkot őrzők mint a falon egy festmény
És olyan a fájdalmam mintha karóba esnél
Élőhalott emberek az utca mentén
Látom és úgy érzem hogy
Átváltozok ezen az estén