Degz - Hiányzik az érzés 2 dalszöveg (lyrics)
[Degz - Hiányzik az érzés 2 dalszöveg lyrics]
Lépésenként felgyorsul az iram
Csak egy barát maradt végül, aki velem kitart
Magam mögött hagytam minden felégetett hidat
Minden olyan embert aki negatívan kihat
Egy a baj, hogy a
Szavakból lesznek később gondok
Inkább kétszer gondolok át mindent
Amit mondok
Minden olyan éjszakán, mit egyedül el töltök
Akkor jövök arra rá mi értékes a földön
Talán boldog lehetnék, viszont ez nem éden
Ahol én is jócskán kiveszem a részem
Abból, ami tiltott abból, ami tabu
Ráadásul kézzel lábbal döngetem a kaput
Azt a kaput, ami zárva előttem már régen
Várom azt a percet, hogy megforduljon az érem
Minden összefüggést
Amit nem értek azt értsem
Ráadásul azt a tényt, hogy ő mért jó
Én mért nem?
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
Vesztesnek hívtak, kik valójában senkik
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem
Ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Boldog voltam vele, de megváltozott a világ
Ketté szakadt az utunk, mert nem egy az irány
A valóság túl szürke, az álmaimból élek
A testem csak egy börtön
Mibe bent ragadt a lélek
A tudat, ami meghatároz minden gondolatot
Két éve már nem éreztem azt
Hogy boldog vagyok nem tudok elrugaszkodni
Mert az emlék visszahúz
Végül csak az számít
Hogy a kapcsolatból mit tanulsz!
Van, hogy én is elfojtom az érzéseim mélyre
Istentől azt kérve, hogy vegye már le végre
A hátamról a súlyokat, mert
Nem bírja a vállam, viszont ez a súly tett
Engem azzá kivé váltam!
Én vagyok az egyetlen, ki könnyíthetne rajta
Hogyha minden alkalommal nem ütközne falba
Nem vagyok már az az ember, aki csak feladja
Egy nap úgyis büszkén állok rá a rajtra!
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
Vesztesnek hívtak, kik valójában senkik
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem
Ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Kevés az az idő, amit csak magunkra szánunk
Nem teszünk az álmainkért semmit
És csak várunk
Arra, hogy majd valaki helyettünk mer lépni
Egész addig várunk, amíg valaki eltépi
A szalagot a célnál
Amit nekünk kellett volna
És kimondjuk a mondatot: Nembaj, majd holnap
Viszont eljön az a nap is
Mikor nem lesz holnap
És úgy néznek majd vissza rád:
Csak az időt lopta
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
Vesztesnek hívtak, kik valójában senkik
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem
Ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Csak egy barát maradt végül, aki velem kitart
Magam mögött hagytam minden felégetett hidat
Minden olyan embert aki negatívan kihat
Egy a baj, hogy a
Szavakból lesznek később gondok
Inkább kétszer gondolok át mindent
Amit mondok
Minden olyan éjszakán, mit egyedül el töltök
Akkor jövök arra rá mi értékes a földön
Talán boldog lehetnék, viszont ez nem éden
Ahol én is jócskán kiveszem a részem
Abból, ami tiltott abból, ami tabu
Ráadásul kézzel lábbal döngetem a kaput
Azt a kaput, ami zárva előttem már régen
Várom azt a percet, hogy megforduljon az érem
Minden összefüggést
Amit nem értek azt értsem
Ráadásul azt a tényt, hogy ő mért jó
Én mért nem?
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
Vesztesnek hívtak, kik valójában senkik
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem
Ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Boldog voltam vele, de megváltozott a világ
Ketté szakadt az utunk, mert nem egy az irány
A valóság túl szürke, az álmaimból élek
A testem csak egy börtön
Mibe bent ragadt a lélek
A tudat, ami meghatároz minden gondolatot
Két éve már nem éreztem azt
Hogy boldog vagyok nem tudok elrugaszkodni
Mert az emlék visszahúz
Végül csak az számít
Hogy a kapcsolatból mit tanulsz!
Van, hogy én is elfojtom az érzéseim mélyre
Istentől azt kérve, hogy vegye már le végre
A hátamról a súlyokat, mert
Nem bírja a vállam, viszont ez a súly tett
Engem azzá kivé váltam!
Én vagyok az egyetlen, ki könnyíthetne rajta
Hogyha minden alkalommal nem ütközne falba
Nem vagyok már az az ember, aki csak feladja
Egy nap úgyis büszkén állok rá a rajtra!
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
Vesztesnek hívtak, kik valójában senkik
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem
Ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!
Kevés az az idő, amit csak magunkra szánunk
Nem teszünk az álmainkért semmit
És csak várunk
Arra, hogy majd valaki helyettünk mer lépni
Egész addig várunk, amíg valaki eltépi
A szalagot a célnál
Amit nekünk kellett volna
És kimondjuk a mondatot: Nembaj, majd holnap
Viszont eljön az a nap is
Mikor nem lesz holnap
És úgy néznek majd vissza rád:
Csak az időt lopta
Hiányzik az érzés, mi fogva tartott eddig
Vesztesnek hívtak, kik valójában senkik
Egész nap csak írnék, hiszen ez az életem
Ledől minden betonfal, a tükröket szétverem!