Des - Éberség dalszöveg (lyrics)
[Des - Éberség dalszöveg lyrics]
Évente 21000000 embert gyógyítanak altatásban
Többségük nyugodt álomba merül
Nem is tudnak semmiről
Azonban 30000 betegnek nincs
Ilyen szerencséje, ők képtelenek elaludni
Olyan állapotba merülnek melyet
Tudatos álomnak nevezünk
Tejesen megbénulnak
Nem képesek segítségért kiáltani
Pedig ébren vannak
Az álomszerű világ nem kevésbé valódi
Csukott szemmel is megtanulunk csalódni
Halljuk amit látunk érezzük amit hallunk
Kételkedünk abban amit magunknak bevallunk
Alszunk de közben érezzük a fájdalmat
Amit egykor a szívünktől kaptunk rágalmat
Csak képzeljük hogy legyőzzük az ártalmat
Hogy a párna majd egy más világba átrángat
Hogy mi vár ránk lefekvés
Előtt ezt nem tudjuk
A képzeletre bízunk mindent majd elszúrjuk
Elcsúszunk a padlón ezt észre se vesszük
Könnytől csillog szemünk azt
Ordítjuk: vesszünk
Ha már ennyi fájt, akkor fájjon minden
Az ember már csak ilyen, ugrálgat a szinten
Egyszer lecsúszunk a lejtőn
Nem megyünk fel többé
Minek mondjam tömören ha válhatok még köddé
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Tehetetlenek, teljesen megbénulnak
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Álomba vannak de képtelenek elaludni
A belsőm hívogat (gyere) taníts aztán megyek
Próbálok élni de figyelnek az árulkodó szemek
Szemezek az ördöggel pacsizok az angyallal
Egyszerre vagyok két testben amíg
El nem altatnak
Nem érzem jól magam futnék minél messzebb
Bárcsak levegő lehetnék az volna a legszebb
Elszállnék innen betakaróznék a felhőkkel
Barátkoznék a nappal
Beszélgetnék az erdőkkel
Felébrednék az álomból csak a valóság undorít
Sétálnék a tengeren de az éberség kitaszít
Az álombólpedig egyszer sem fékeztem
Éreztem a szívverésem
Hallottam ahogy lélegzem
Ébredj felezt mondogattam magamnak
Csak nyissad ki a szemed
És egyből szabad vagy
Süket fülnek beszéltem most már hagyjatok
Inkább megbénulva fekszem és tovább hallgatok
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Tehetetlenek, teljesen megbénulnak
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Álomba vannak de képtelenek elaludni
Az emberek meghalnak
Azt hisszük képesek vagyunk befolyásolni
Hogy hol és
Mikor következzen be vagy hogy milyen legyen
Pedig nem lehet ha egyszer lejár
Az időnk akkor menni kell
Nincs senki aki bármit is tehetne ellene
Többségük nyugodt álomba merül
Nem is tudnak semmiről
Azonban 30000 betegnek nincs
Ilyen szerencséje, ők képtelenek elaludni
Olyan állapotba merülnek melyet
Tudatos álomnak nevezünk
Tejesen megbénulnak
Nem képesek segítségért kiáltani
Pedig ébren vannak
Az álomszerű világ nem kevésbé valódi
Csukott szemmel is megtanulunk csalódni
Halljuk amit látunk érezzük amit hallunk
Kételkedünk abban amit magunknak bevallunk
Alszunk de közben érezzük a fájdalmat
Amit egykor a szívünktől kaptunk rágalmat
Csak képzeljük hogy legyőzzük az ártalmat
Hogy a párna majd egy más világba átrángat
Hogy mi vár ránk lefekvés
Előtt ezt nem tudjuk
A képzeletre bízunk mindent majd elszúrjuk
Elcsúszunk a padlón ezt észre se vesszük
Könnytől csillog szemünk azt
Ordítjuk: vesszünk
Ha már ennyi fájt, akkor fájjon minden
Az ember már csak ilyen, ugrálgat a szinten
Egyszer lecsúszunk a lejtőn
Nem megyünk fel többé
Minek mondjam tömören ha válhatok még köddé
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Tehetetlenek, teljesen megbénulnak
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Álomba vannak de képtelenek elaludni
A belsőm hívogat (gyere) taníts aztán megyek
Próbálok élni de figyelnek az árulkodó szemek
Szemezek az ördöggel pacsizok az angyallal
Egyszerre vagyok két testben amíg
El nem altatnak
Nem érzem jól magam futnék minél messzebb
Bárcsak levegő lehetnék az volna a legszebb
Elszállnék innen betakaróznék a felhőkkel
Barátkoznék a nappal
Beszélgetnék az erdőkkel
Felébrednék az álomból csak a valóság undorít
Sétálnék a tengeren de az éberség kitaszít
Az álombólpedig egyszer sem fékeztem
Éreztem a szívverésem
Hallottam ahogy lélegzem
Ébredj felezt mondogattam magamnak
Csak nyissad ki a szemed
És egyből szabad vagy
Süket fülnek beszéltem most már hagyjatok
Inkább megbénulva fekszem és tovább hallgatok
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Tehetetlenek, teljesen megbénulnak
Álmodoznak pedig nem is tudnak semmiről
Érzik a fájdalmat folyton ébren vannak
Vérzik a szívük és nem is tudnak semmiről
Álomba vannak de képtelenek elaludni
Az emberek meghalnak
Azt hisszük képesek vagyunk befolyásolni
Hogy hol és
Mikor következzen be vagy hogy milyen legyen
Pedig nem lehet ha egyszer lejár
Az időnk akkor menni kell
Nincs senki aki bármit is tehetne ellene