Des - Hét élet dalszöveg (lyrics)
[Des - Hét élet dalszöveg lyrics]
Persze hogy én ki más lenne az áldozat
A könnycseppek hamar feltöltik az árkokat
Álmokat kergetek bolyongok a sötétben
Nem hiszek senkiben egyedül a kötélben
Csak egy életem van meg pár koszos dallam
Hidd el amit látsz, vagy megsúgom majd halkan
Én bízom a vakba belém lát és érez
Ha valamit nem értene a szívével kérdez
Mert egy az élet egy a szív és a szerelem
Baleset volt minden a megbocsátást keresem
Oldozz fel uram kérlek nem tudok így élni
A nap minden percében rettegve félni
Nem akarok többé, vegyed le a láncot
Ígérem sima lesz minden eltüntetem a ráncot
Táncolnak a fák és sírnak a virágok
Az éjszakából nappal lett ilyet ki látott?
Élnék tovább boldogan de szerintem
Így nem megy
Lennék én is lélek ki a felhők fölé felmegy
Kezet fogok magammal eltűnt a két véglet
Színes álmok közül rám köszön a hét élet
Elpusztítottam a világomat hét
Másodperc alatt fel sem fogtam az értékét
Olyan hamar elszaladt
Egy villanás volt az egész
Most már hiába bánom
Egy szempillantás alatt szerte
Foszlott az álmom
Várom a napotmikor újra kisüt a nap
Megint boldog lehetek és látni fog a vak
A szívemet oda adom akiben dobogni szeretnék
Mindig itt lesz velem
Vele bárhova el mehetnék
Az én létemnek vége, két emberben élek tovább
Katasztrófák után nincsenek már csodák
Most már látom a világot a felhők közül intek
Színt adtam egy látásnak és
Dobbanást egy szívnek
A könnycseppek hamar feltöltik az árkokat
Álmokat kergetek bolyongok a sötétben
Nem hiszek senkiben egyedül a kötélben
Csak egy életem van meg pár koszos dallam
Hidd el amit látsz, vagy megsúgom majd halkan
Én bízom a vakba belém lát és érez
Ha valamit nem értene a szívével kérdez
Mert egy az élet egy a szív és a szerelem
Baleset volt minden a megbocsátást keresem
Oldozz fel uram kérlek nem tudok így élni
A nap minden percében rettegve félni
Nem akarok többé, vegyed le a láncot
Ígérem sima lesz minden eltüntetem a ráncot
Táncolnak a fák és sírnak a virágok
Az éjszakából nappal lett ilyet ki látott?
Élnék tovább boldogan de szerintem
Így nem megy
Lennék én is lélek ki a felhők fölé felmegy
Kezet fogok magammal eltűnt a két véglet
Színes álmok közül rám köszön a hét élet
Elpusztítottam a világomat hét
Másodperc alatt fel sem fogtam az értékét
Olyan hamar elszaladt
Egy villanás volt az egész
Most már hiába bánom
Egy szempillantás alatt szerte
Foszlott az álmom
Várom a napotmikor újra kisüt a nap
Megint boldog lehetek és látni fog a vak
A szívemet oda adom akiben dobogni szeretnék
Mindig itt lesz velem
Vele bárhova el mehetnék
Az én létemnek vége, két emberben élek tovább
Katasztrófák után nincsenek már csodák
Most már látom a világot a felhők közül intek
Színt adtam egy látásnak és
Dobbanást egy szívnek