Des - Érzem a szíved dalszöveg (lyrics)
[Des - Érzem a szíved dalszöveg lyrics]
1 versszak
Érzem még a szívednek a melegét
Addig élek amíg érzem a napsugárnak erejét
Égek a hol fényétől a napétól pedig fázom
Felcserélődtek az értékek az esőzöl nem ázom
A domboldalban árok az árokban meg domb
A szeretetben gyűlölet a gondolatban gond
Volt és lesz nem tudni mit hoz még a holnap
A jeges szívem még a napsugártól sem olvad
Felcsak kereslekde nem tudom mire vársz
Útnak eresztem a szívem hátha
Éppen vele jársz talán őrzöd még a lángot
Nehogy elfúja egy szellő
A nap is boldogtalan mert eltakarja egy felhő
Ha te napsugár lennél én lennék a föld
Mindig érezzem a melegségét amit a tested ölt
Én leszek a papír ha te vagy a mondat
Veled írnék magamra le sem tenném a tollat
Ha te lennél az álom mindig csak aludnék
Hogy te legyél a párom mindent feláldoznék
Ha te lennél a kifestő én lennék benne szín
Ha én lennék a szerelem kérlek
Legyél te a szív
Reff
Életemnek hajnalán ketten voltunk Te meg ÉN
Ölelkezve sétáltunk világunknak peremén
A csillagok világítottak lámpafények helyett
A hold mosolygott ránk szürke felsők felett
2versszak
Majd ha nem leszek melletted
Akkor veszel észre
Akkor kapsz majd észbe mikor
Nem találsz a szépre
Értsd megén csak szeretni akarlak
Örök zárat fogadtunk a
Feltörhetetlen lakatnak
Érezd magad szabadnak, lépkedj a felhőkön
Én nem teszek rád láncot
Csak a napjaidat feltöltöm
Ledöntöm ha kell az élet vastag falát
Bele égetem a szívedbe a szerelmesek dalát
Ezer szavátegy csókba átadom
Hogy érezd a szívemet és
A nyomást a szárnyamon
Én veled leszek mindig ha kell akkor örökre
Érezzed a biztonságot a végtelen nagy körökbe
Az elkövetett hibák a szerelembe megmaradnak
A vízbe ejtett rózsaszirmok a
Felszínen fent maradnak
Elzavarnak az érzések egy kietlen tájra
Próbálok nem fájni, de a szavak mégis fájnak
Várnak az érzések de nem érzem még őket
Eltemetem magam, nincs ki rámszórja a földet
Ölj megvagy taníts engem szállni
A szerelem kapujáig mond meddig
Kell még várni?
Reff
Életemnek hajnalán ketten voltunk Te meg ÉN
Ölelkezve sétáltunk világunknak peremén
A csillagok világítottak lámpafények helyett
A hold mosolygott ránk szürke felsők felett
Érzem még a szívednek a melegét
Addig élek amíg érzem a napsugárnak erejét
Égek a hol fényétől a napétól pedig fázom
Felcserélődtek az értékek az esőzöl nem ázom
A domboldalban árok az árokban meg domb
A szeretetben gyűlölet a gondolatban gond
Volt és lesz nem tudni mit hoz még a holnap
A jeges szívem még a napsugártól sem olvad
Felcsak kereslekde nem tudom mire vársz
Útnak eresztem a szívem hátha
Éppen vele jársz talán őrzöd még a lángot
Nehogy elfúja egy szellő
A nap is boldogtalan mert eltakarja egy felhő
Ha te napsugár lennél én lennék a föld
Mindig érezzem a melegségét amit a tested ölt
Én leszek a papír ha te vagy a mondat
Veled írnék magamra le sem tenném a tollat
Ha te lennél az álom mindig csak aludnék
Hogy te legyél a párom mindent feláldoznék
Ha te lennél a kifestő én lennék benne szín
Ha én lennék a szerelem kérlek
Legyél te a szív
Reff
Életemnek hajnalán ketten voltunk Te meg ÉN
Ölelkezve sétáltunk világunknak peremén
A csillagok világítottak lámpafények helyett
A hold mosolygott ránk szürke felsők felett
2versszak
Majd ha nem leszek melletted
Akkor veszel észre
Akkor kapsz majd észbe mikor
Nem találsz a szépre
Értsd megén csak szeretni akarlak
Örök zárat fogadtunk a
Feltörhetetlen lakatnak
Érezd magad szabadnak, lépkedj a felhőkön
Én nem teszek rád láncot
Csak a napjaidat feltöltöm
Ledöntöm ha kell az élet vastag falát
Bele égetem a szívedbe a szerelmesek dalát
Ezer szavátegy csókba átadom
Hogy érezd a szívemet és
A nyomást a szárnyamon
Én veled leszek mindig ha kell akkor örökre
Érezzed a biztonságot a végtelen nagy körökbe
Az elkövetett hibák a szerelembe megmaradnak
A vízbe ejtett rózsaszirmok a
Felszínen fent maradnak
Elzavarnak az érzések egy kietlen tájra
Próbálok nem fájni, de a szavak mégis fájnak
Várnak az érzések de nem érzem még őket
Eltemetem magam, nincs ki rámszórja a földet
Ölj megvagy taníts engem szállni
A szerelem kapujáig mond meddig
Kell még várni?
Reff
Életemnek hajnalán ketten voltunk Te meg ÉN
Ölelkezve sétáltunk világunknak peremén
A csillagok világítottak lámpafények helyett
A hold mosolygott ránk szürke felsők felett