Diana - Menedék dalszöveg (lyrics)

Szorít az álom én mindenáron
Elmegyek

Jól kivártad míg kizártad
A szívemet

Én feladom, feladom
A szavaink közt nincs játék tagadom, tagadom
Hogy rád szabom a holnapom feladom, feladom
Hogy az utam mellett járjak érted
Tagadom, tagadom nem leszek

Menedék, menedék magad vagy a csatádban
Nem elég, nem elég
Minek harcolsz, nem leszek már
Menedék, menedék elszalasztott boldogságnak
Haladék, haladék visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet

És még azt hitted hogy minket néztél


Nem magad

Fejedben élnek a szép emlékek
Szűk falak

És azt kérted, hogy várjak
Én megszoktam a magányt
Fájt a szemeddel látnom
Hogy nem láttad, hogy nem is gondolsz rám

Ne állj elém már a lelkem tenger
Nem patak

Nem menedék, menedék magad vagy a csatádban
Nem elég, nem elég

Minek harcolsz, nem leszek már
Menedék, menedék elszalasztott boldogságnak
Haladék, haladék visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet
Visszaveszem a jelen időmet

Fejedben élnek a szép emlékek
Szűk helyen

Jól kivártad magad kizártad
A szívemen

Én feladom, feladom
A szavaink közt nincs játék tagadom, tagadom
Hogy rád szabom a holnapom feladom, feladom
Hogy az utam mellett járjak érted
Tagadom, tagadom visszaveszem a jelen időmet

Menedék, menedék magad vagy a csatádban
Nem elég, nem elég
Minek harcolsz, nem leszek már
Menedék, menedék elszalasztott boldogságnak