Doggie - Melankólia dalszöveg (lyrics)
[Doggie - Melankólia dalszöveg lyrics]
Hátradőlök lassan, és behunyom a szemem
Gondolataimban a szépeket keresem
A meggyújtott füstölőmnek szmokolom a szagát
Reggae zenét hallgatva figyelem a hangját
Nem érdekel semmi, kurva fáradt vagyok
A képzeletem szárnyán repülni akarok
Kivül szürke minden, de bennem él a fény
Egyedül hajózom a semmi tengerén
Kinyitom a szemem és előttem a képek
Csodálkozva ámulok, lehet nem is élek
Visszanézek magamba és elbaszom a kedvem
Sok dolog van, amit rosszul tettem
Egész életemben a boldogságot néztem
Soha nem találtam, akárhogyis kértem
Úgy néz ki most már, rendezdik minden
Hamarosan meglesz a boldogság is szépen
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Mint felhő az égen, a képzeletem száll
Körülöttem minden egy színes szivárvány
Ábrándos sorsom hálátlan ármány
Valóság szárnyán szorítom a párkányt
Bennem élnek még a régi emlékek
Szívemet széttépem, ennyi elég lesz
Mit hoz az élet, amire majd ébredsz?
Lehet, hogy félhetsz, jobbat nem kérhetsz
Olyan ez az állapot, mint valami álom
Látom, hogy várom, a lelkemet kitárom
Nyugodtan vagyok, mozdulni sem tudok
Fel akarok kelni, de nem megy ez a dolog
Nem jött el az időm, pihennem kell még
Talán így kezdődik az elmebetegség
A fáradtság teszi, hogy ilyen homály vagyok
Nyitott szemmel járok, de semmit sem tudok
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Az emlékek lassan kezdenek elszállni
Én pedig kezdek a valóságban járni
Elmentek a színek, megmaradt a szürkeség
Felgyorsul az élet, a hétköznapi lüktetés
Nem szabad sietni, rohanni ezerrel
Elszúrod az életed, nem éri meg ember
Futod a köröket, azt sem tudod mire jó
Jól jönne néha egy szívből jövő szó
Ebben a világban, ritka az ilyen
Nem érted meg és kérdezed, hogy milyen
Hiányzik az emberből az őszinte érzés
Kevés olyan van, akiben ez él még
Az álarcok mögött újabb arcok vannak
Harcolnak a hadnak minden egyes tagja
Hangomat nem hallom, kint vagyok teljesen
Melankóliában volt a képzeletem
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Gondolataimban a szépeket keresem
A meggyújtott füstölőmnek szmokolom a szagát
Reggae zenét hallgatva figyelem a hangját
Nem érdekel semmi, kurva fáradt vagyok
A képzeletem szárnyán repülni akarok
Kivül szürke minden, de bennem él a fény
Egyedül hajózom a semmi tengerén
Kinyitom a szemem és előttem a képek
Csodálkozva ámulok, lehet nem is élek
Visszanézek magamba és elbaszom a kedvem
Sok dolog van, amit rosszul tettem
Egész életemben a boldogságot néztem
Soha nem találtam, akárhogyis kértem
Úgy néz ki most már, rendezdik minden
Hamarosan meglesz a boldogság is szépen
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Mint felhő az égen, a képzeletem száll
Körülöttem minden egy színes szivárvány
Ábrándos sorsom hálátlan ármány
Valóság szárnyán szorítom a párkányt
Bennem élnek még a régi emlékek
Szívemet széttépem, ennyi elég lesz
Mit hoz az élet, amire majd ébredsz?
Lehet, hogy félhetsz, jobbat nem kérhetsz
Olyan ez az állapot, mint valami álom
Látom, hogy várom, a lelkemet kitárom
Nyugodtan vagyok, mozdulni sem tudok
Fel akarok kelni, de nem megy ez a dolog
Nem jött el az időm, pihennem kell még
Talán így kezdődik az elmebetegség
A fáradtság teszi, hogy ilyen homály vagyok
Nyitott szemmel járok, de semmit sem tudok
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Az emlékek lassan kezdenek elszállni
Én pedig kezdek a valóságban járni
Elmentek a színek, megmaradt a szürkeség
Felgyorsul az élet, a hétköznapi lüktetés
Nem szabad sietni, rohanni ezerrel
Elszúrod az életed, nem éri meg ember
Futod a köröket, azt sem tudod mire jó
Jól jönne néha egy szívből jövő szó
Ebben a világban, ritka az ilyen
Nem érted meg és kérdezed, hogy milyen
Hiányzik az emberből az őszinte érzés
Kevés olyan van, akiben ez él még
Az álarcok mögött újabb arcok vannak
Harcolnak a hadnak minden egyes tagja
Hangomat nem hallom, kint vagyok teljesen
Melankóliában volt a képzeletem
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni
Lassan és lazán, minek kell sietni
Nyugodtan kell lenni, nem muszáj kapkodi
Lehet, hogy a célod nem fogod elérni
Ha folyton olyan gyorsan akarsz élni