Dopeman - Elnémulás dalszöveg (lyrics)
[Dopeman - Elnémulás dalszöveg lyrics]
Vaóó megint újra két lábbal
Állok a valóság talaján
Pedig a drogoktól hanyatt vágódni
Jobb lenne talán rajta, aki fázott az
Utca lepedővel letakarta
Akit a gettó nevelt még az
Átlagnál is szarabb fajta
Volt hogy olyan piásan teltek el a napjaim
Hogy nem bírtam leírni
A kibaszott gondolataim
Ne keresd a bajt, jön az magától is bizony
Az alvilággal a legegészségesebb
A köszönőviszony
A bűnözés nem egy fogalom, hanem egy kultúra
Ahol az élet érték, mint
Analfabétának a literatúra
Nem kell függő legyél, hogy
Megtudd milyen a pokol
A nyomor is van olyan káros, mint
A drog vagy az alkohol
És bár nem mindegy tányérból
Etetnek-e, vagy vödörből
A koszból még mindig könnyebb
Felállni mint a sírgödörből
Kérlek szépen egyszer nézz bele
Egy halott szemébe
Garantálom ugyanazt fogod látni
Mint az enyémbe aki nem ebben él, nem
Érti elítéli, ha hallja
A gengszter rap nem éppen
A hiphop legvidámabb műfaja
Sorsom nem egy remekmű, de
Én vagyok a költője
A nyomor, a nélkülözés, az a bűnözés bölcsője
Azt mondják halottról vagy jót
Vagy semmit, ne beszélj
Az emberiségre hamar az elnémulás
Lesz a legnagyobb veszély
Jól tudom én is pokolra
Jutok, miután lelőnek, olyan otthonos lesz
Jelentkezem idegenvezetőnek
Józsefváros sötét utcáin tengettem az életem
A jövőm sírkő volt, de nem
Láttam rajta tisztán a nevem
Ki tehette ezt velem, az úr
Vagy az alkohol? Nem értem
A tiszteletet én pénzbe, a
Pénzt pedig drogokba mértem
Ha lehunytam a szemem, sokszor láttam
Magam előtt a jövőt
A csendet, nyugalmat, barátokat
Szóval a temetőt
Remélem ahogy én is, úgy más
Is tanult a gondjaimból
Jártam a nyolcker összes utcáján
És mivel kokainból
Megvolt Budapest térképe a
Szobámban, az asztalomon
Volt hogy vastagabban állt rajta a por
Mint a sok lomon
Az sem érdekelt hogy egy nap
Az orromban egy csővel
Végig kell néznem, ahogy Kicsi
Dope, sírva baseballütővel
Közeledik én meg csak mosolygok
A székbe meredve
Mert el kell törjék kezem-lábam
Hogy koporsóba tegyenek be
Tudtam jól hogy csúnya a kurva élet
De szopatható
És ez az egyedüli gyógyszer, ami
Vény nélkül is kapható
Akik éheznek azokat vonzza, a bűnöző idill
Manapság több a magnó tolvaj rendőr
Itt mint a civil, az utolsó büdös kurva is
Azt hiszi magáról madame
Miközben nálunk évtizedek óta
Tart a Ramadame, akkor eszünk ha lement a
Nap, és lopunk valamit
Soha nem az a szar amit látsz
Tesó hanem az amit átélsz
Azt hiszik ahonnan jövök a lepra fenyeget
Pedig én is kanállal eszem
Otthon a zsíros kenyeret
Az állam egy kiutat lát
Mégpedig a sportolásban
Olimpiát is nyerhetne az ország
Földönfutásban sose voltam lángész
Mi a fasz vagyok én piromániás?
Józsefváros a legotthonosabb mert
Olyan Romániás ott ahol be van borulva
Nem lehetek felhőtlenül boldog
Főleg nem ha a saját sírom
Amire én a földet hordok
Sose ürülj annak, ha csak
Barátokat látsz körbe-körbe
Mert az azt jelenti
Épp eresztenek le a sírgödörbe
Állok a valóság talaján
Pedig a drogoktól hanyatt vágódni
Jobb lenne talán rajta, aki fázott az
Utca lepedővel letakarta
Akit a gettó nevelt még az
Átlagnál is szarabb fajta
Volt hogy olyan piásan teltek el a napjaim
Hogy nem bírtam leírni
A kibaszott gondolataim
Ne keresd a bajt, jön az magától is bizony
Az alvilággal a legegészségesebb
A köszönőviszony
A bűnözés nem egy fogalom, hanem egy kultúra
Ahol az élet érték, mint
Analfabétának a literatúra
Nem kell függő legyél, hogy
Megtudd milyen a pokol
A nyomor is van olyan káros, mint
A drog vagy az alkohol
És bár nem mindegy tányérból
Etetnek-e, vagy vödörből
A koszból még mindig könnyebb
Felállni mint a sírgödörből
Kérlek szépen egyszer nézz bele
Egy halott szemébe
Garantálom ugyanazt fogod látni
Mint az enyémbe aki nem ebben él, nem
Érti elítéli, ha hallja
A gengszter rap nem éppen
A hiphop legvidámabb műfaja
Sorsom nem egy remekmű, de
Én vagyok a költője
A nyomor, a nélkülözés, az a bűnözés bölcsője
Azt mondják halottról vagy jót
Vagy semmit, ne beszélj
Az emberiségre hamar az elnémulás
Lesz a legnagyobb veszély
Jól tudom én is pokolra
Jutok, miután lelőnek, olyan otthonos lesz
Jelentkezem idegenvezetőnek
Józsefváros sötét utcáin tengettem az életem
A jövőm sírkő volt, de nem
Láttam rajta tisztán a nevem
Ki tehette ezt velem, az úr
Vagy az alkohol? Nem értem
A tiszteletet én pénzbe, a
Pénzt pedig drogokba mértem
Ha lehunytam a szemem, sokszor láttam
Magam előtt a jövőt
A csendet, nyugalmat, barátokat
Szóval a temetőt
Remélem ahogy én is, úgy más
Is tanult a gondjaimból
Jártam a nyolcker összes utcáján
És mivel kokainból
Megvolt Budapest térképe a
Szobámban, az asztalomon
Volt hogy vastagabban állt rajta a por
Mint a sok lomon
Az sem érdekelt hogy egy nap
Az orromban egy csővel
Végig kell néznem, ahogy Kicsi
Dope, sírva baseballütővel
Közeledik én meg csak mosolygok
A székbe meredve
Mert el kell törjék kezem-lábam
Hogy koporsóba tegyenek be
Tudtam jól hogy csúnya a kurva élet
De szopatható
És ez az egyedüli gyógyszer, ami
Vény nélkül is kapható
Akik éheznek azokat vonzza, a bűnöző idill
Manapság több a magnó tolvaj rendőr
Itt mint a civil, az utolsó büdös kurva is
Azt hiszi magáról madame
Miközben nálunk évtizedek óta
Tart a Ramadame, akkor eszünk ha lement a
Nap, és lopunk valamit
Soha nem az a szar amit látsz
Tesó hanem az amit átélsz
Azt hiszik ahonnan jövök a lepra fenyeget
Pedig én is kanállal eszem
Otthon a zsíros kenyeret
Az állam egy kiutat lát
Mégpedig a sportolásban
Olimpiát is nyerhetne az ország
Földönfutásban sose voltam lángész
Mi a fasz vagyok én piromániás?
Józsefváros a legotthonosabb mert
Olyan Romániás ott ahol be van borulva
Nem lehetek felhőtlenül boldog
Főleg nem ha a saját sírom
Amire én a földet hordok
Sose ürülj annak, ha csak
Barátokat látsz körbe-körbe
Mert az azt jelenti
Épp eresztenek le a sírgödörbe