Dopeman - Emlékszel még? dalszöveg (lyrics)
[Dopeman - Emlékszel még? dalszöveg lyrics]
Hölgyeim és uraim, az elkövetkező
Négy és fél percben
Három rendkívül szimpatikus úriembert
Mutatunk be önöknek
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó
Szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom
Én grammonként húszért, pakettokban adom
És mikor először testvérem a portékámból
Vettél, egyből szerelembe estél
És engem arra kértél, hogy nyissak neked
Számlát, és majd rendezed a sarad
Ezt volt az a perc mikor a
Lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem
Kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem
Mert minden alkalommal mikor forrni
Kezd a véred, a te utad majd egyenesen az
Irányomba vezet, ami zsákutca lesz
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is
Nekem ez az újabb befektetés
Ami rövidebb vagy hosszú távon
Hasznot hoz majd nekem
És jól kasszírozok egy
Újabb szenvedély betegen
Akit nyomorékká tettem lelki
Meg fizikai síkon
Ha nem jut már fehérre majd
A barnát is megoldom
Emlékszel még, az emberre aki
Nepper na meg gengszter
És évek óta folyton, a ribancokról rappel
Nem, Ő nem az, nem Benny Blanco
És nem is a Bronxból, hanem Laz Massino
(1) , tudod a kibaszott nyolcból
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig
Stresszes ez az állás
És ha nem időbe kezdi, el az
Ember ezt a fajta idegölő munkát
Aminek a folytán könnyen
Börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet
És a következmények, a kockázattal
Egyenes arányban szintén nőnek
De mivel én a nyolcban
Láttam meg a napvilágot
És az iskolánál az utca
Sokkal jobban vonzott
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett
És idővel a cselekmények melegebbek lettek
Mert megzsaroltam bárkit, meg
Ha kellet kiraboltam, vagy foglyosítottam
És aztán pénzért vissza adtam
Lett is vastag láncom, meg
Egy széthajtott autóm
De aki igazából, újított az akción az nem
Én voltam, hanem az átkozott főnököm
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm
Mióta az eszemet tudom, azóta
Szeretnék lenni egy strici
Akinek minimum, tizenöt gádzsi rodázik az
Utcán, és annyit keresnek
Hogy mindent megvehetek amit
Csak magamnak kinézek
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin
Hogyha nincsen elég manim, majd
Kifosztom a prostim
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem
Még ha néha meg is
Verem, az őszinte szerelem
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer
Mert én vagyok az ember
Akinél biztonságba strihel
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte
Hogy a vére miatt kurva, az
Én szemem kicsi fénye
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom
A szilikonokat
Hogy ő még boldogabban hajtson
Négy és fél percben
Három rendkívül szimpatikus úriembert
Mutatunk be önöknek
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó
Szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom
Én grammonként húszért, pakettokban adom
És mikor először testvérem a portékámból
Vettél, egyből szerelembe estél
És engem arra kértél, hogy nyissak neked
Számlát, és majd rendezed a sarad
Ezt volt az a perc mikor a
Lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem
Kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem
Mert minden alkalommal mikor forrni
Kezd a véred, a te utad majd egyenesen az
Irányomba vezet, ami zsákutca lesz
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is
Nekem ez az újabb befektetés
Ami rövidebb vagy hosszú távon
Hasznot hoz majd nekem
És jól kasszírozok egy
Újabb szenvedély betegen
Akit nyomorékká tettem lelki
Meg fizikai síkon
Ha nem jut már fehérre majd
A barnát is megoldom
Emlékszel még, az emberre aki
Nepper na meg gengszter
És évek óta folyton, a ribancokról rappel
Nem, Ő nem az, nem Benny Blanco
És nem is a Bronxból, hanem Laz Massino
(1) , tudod a kibaszott nyolcból
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig
Stresszes ez az állás
És ha nem időbe kezdi, el az
Ember ezt a fajta idegölő munkát
Aminek a folytán könnyen
Börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet
És a következmények, a kockázattal
Egyenes arányban szintén nőnek
De mivel én a nyolcban
Láttam meg a napvilágot
És az iskolánál az utca
Sokkal jobban vonzott
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett
És idővel a cselekmények melegebbek lettek
Mert megzsaroltam bárkit, meg
Ha kellet kiraboltam, vagy foglyosítottam
És aztán pénzért vissza adtam
Lett is vastag láncom, meg
Egy széthajtott autóm
De aki igazából, újított az akción az nem
Én voltam, hanem az átkozott főnököm
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm
Mióta az eszemet tudom, azóta
Szeretnék lenni egy strici
Akinek minimum, tizenöt gádzsi rodázik az
Utcán, és annyit keresnek
Hogy mindent megvehetek amit
Csak magamnak kinézek
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin
Hogyha nincsen elég manim, majd
Kifosztom a prostim
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem
Még ha néha meg is
Verem, az őszinte szerelem
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer
Mert én vagyok az ember
Akinél biztonságba strihel
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte
Hogy a vére miatt kurva, az
Én szemem kicsi fénye
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom
A szilikonokat
Hogy ő még boldogabban hajtson