Dreamerz - Való álmok dalszöveg (lyrics)
[Dreamerz - Való álmok dalszöveg lyrics]
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Ha a tükörbe nézek mindig önmagamat látom
Ez az arc az én barátom, a sajátom
A saját hibámból tanulok, a
Sok fénytől elvakulok
Túl sokfélére elragadnak rímeim ellazulok
Túl sokfélére szétszakadnak
Színeim elfakulok
Túl sok félévre szétszakad a
Tudás így nem tanulok
Túl sok térképre ráférnek a
Helyek így nem mozdulok
A fejek mint a hegyek túl kemények
Így elfogynak a remények mégis fordulok
Jól tudod hogy miről szól az életem
Ha a tükörbe nézek csakis önmagamat nézhetem
A kezdet lett a végzetem
A véres kényszerképzetem
A nyomom minden léptemen, hát ég velem
Mert inkább ma egy álom
Mint holnap ezer valóság
Vagy ma egy örök álom
Aztán az örökkévalóság
Mondd mire jó a jóság, ha megölte a mohóság
Az álomember visszatért nincs fegyverem
Csak adottság
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Az álmainkban hiszünk, de a valóságban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Ahol véget ér a minden
Ott a túloldalon állok
A világ csendes zajában önmagamra várok
A Föld holdjának szigetén
Meg álmokat találok
Így az életemmel szállok, de
Néha tovább látok, mint a feltörő ábrándok
A mélyből vitorlázok, a szívemmel
A lelkemmel mint apró szárnycsapások
És mint vízbe dobott kő
Úgy gyűlnek a hullámok
És elmerülnek az átkok, hisz
Itt a való álmok
A talaján sétálok és a vágyak ember bennem
Küzdenek a holnapér' így töretlen a jellem
Mint tükör mögött szellem, úgy
Felébreszt a lelkem
A gyűlöleted ellen, mert
Én mindig újrakezdem
Ez a feledhetetlen szerelem ez
A műfaj ami tiszta, szemedben a fény, így
Megtörik egy pillanatra
Mintha semmi nem az volna
Amit ember, szerettem
De semmit nem vesztettem
Csak egy újabb érzést nyertem
Mikor az élet kristálytavába
Csak úgy beleestem
Így a pillanat élével, mind a két szemembe
Hisz magam nem festettem így
Lett barátom a lelkem és a kölyök aki pörög
Tudod mindig énmellettem
Mert így vagyunk mi ketten
A gyűlölettől távol
Az életünkhöz közel, de az álmok világából
Robbanunk a fénybe hol a valóságok várnak
De mint égbolton a madarak
Az ábrándok elszállnak
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Kattognak a szavak egyre jobban
Fogy a levegő
Kevés a földön járó, sok a lebegő, ez temető
A tudás az nem ehető
Azt magadba kell szívni
Jobb ha elfelejtesz sírni, mert
Nehéz lesz kibírni
Van, hogy angyalt kell megölni van
Hogy ördögöt kell hívni
Van, hogy a nyelveden van a
Szó de nem tudod leírni
Van, hogy kettévisz az út de
Neked egyfelé kell menned
És a Fanta nem súgja meg mit kell tenned
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Ha a tükörbe nézek mindig önmagamat látom
Ez az arc az én barátom, a sajátom
A saját hibámból tanulok, a
Sok fénytől elvakulok
Túl sokfélére elragadnak rímeim ellazulok
Túl sokfélére szétszakadnak
Színeim elfakulok
Túl sok félévre szétszakad a
Tudás így nem tanulok
Túl sok térképre ráférnek a
Helyek így nem mozdulok
A fejek mint a hegyek túl kemények
Így elfogynak a remények mégis fordulok
Jól tudod hogy miről szól az életem
Ha a tükörbe nézek csakis önmagamat nézhetem
A kezdet lett a végzetem
A véres kényszerképzetem
A nyomom minden léptemen, hát ég velem
Mert inkább ma egy álom
Mint holnap ezer valóság
Vagy ma egy örök álom
Aztán az örökkévalóság
Mondd mire jó a jóság, ha megölte a mohóság
Az álomember visszatért nincs fegyverem
Csak adottság
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Az álmainkban hiszünk, de a valóságban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Ahol véget ér a minden
Ott a túloldalon állok
A világ csendes zajában önmagamra várok
A Föld holdjának szigetén
Meg álmokat találok
Így az életemmel szállok, de
Néha tovább látok, mint a feltörő ábrándok
A mélyből vitorlázok, a szívemmel
A lelkemmel mint apró szárnycsapások
És mint vízbe dobott kő
Úgy gyűlnek a hullámok
És elmerülnek az átkok, hisz
Itt a való álmok
A talaján sétálok és a vágyak ember bennem
Küzdenek a holnapér' így töretlen a jellem
Mint tükör mögött szellem, úgy
Felébreszt a lelkem
A gyűlöleted ellen, mert
Én mindig újrakezdem
Ez a feledhetetlen szerelem ez
A műfaj ami tiszta, szemedben a fény, így
Megtörik egy pillanatra
Mintha semmi nem az volna
Amit ember, szerettem
De semmit nem vesztettem
Csak egy újabb érzést nyertem
Mikor az élet kristálytavába
Csak úgy beleestem
Így a pillanat élével, mind a két szemembe
Hisz magam nem festettem így
Lett barátom a lelkem és a kölyök aki pörög
Tudod mindig énmellettem
Mert így vagyunk mi ketten
A gyűlölettől távol
Az életünkhöz közel, de az álmok világából
Robbanunk a fénybe hol a valóságok várnak
De mint égbolton a madarak
Az ábrándok elszállnak
A valóságban hiszünk, de az álmainkban élünk
Célokat remélünk, amit soha el nem érünk
Az útról le nem térünk
Előbb adunk aztán kérünk
Mert a valóságban hiszünk
De az álmainkban élünk
Kattognak a szavak egyre jobban
Fogy a levegő
Kevés a földön járó, sok a lebegő, ez temető
A tudás az nem ehető
Azt magadba kell szívni
Jobb ha elfelejtesz sírni, mert
Nehéz lesz kibírni
Van, hogy angyalt kell megölni van
Hogy ördögöt kell hívni
Van, hogy a nyelveden van a
Szó de nem tudod leírni
Van, hogy kettévisz az út de
Neked egyfelé kell menned
És a Fanta nem súgja meg mit kell tenned