Dés László - Túlélem dalszöveg (lyrics)
[Dés László - Túlélem dalszöveg lyrics]
Ezer ajtót zártál rám
Hogy sose kelljen többé félned
A hangtól, mi bennem árad vesztem vártad
Mégis élek gurítottál sziklát rám, hogy ne
Találjon hozzám senki
Kötve gúzsba, zsákba, vesztem
Várva, hogy végem, ennyi!
De panaszom soha nem sír fel
Hiába nagy a haragod szele, nem fúj el
Ne reméld, hogy elpusztít még
Mert én a dalaimban élek rég!
Nekem estél, szétzúztál
Darabokra morzsoltál
Hogy lassan porrá málljak
És alá szálljak az évek múltán
De panaszom soha nem sír fel
Hiába nagy a haragod szele, nem fúj el
Ne reméld, hogy elpusztít még
Mert én a dalaimban élek rég!
Dobogás vagyok, ahol egy dal szól
Dobolás vagyok, ahol épp alszol
Vagyok a hangsor a remegő éjben
Futam a zongora feketéjében
Vagyok a kórusa viharos nyárnak
Vagyok ének a zivatarban
Üteme gyorsvonat robogásának
Vagyok taktus a kocsizajban
Moraj a földben és zaj a résekben
Vagyok ritmus a repedésben
Vagyok a dallam az ölelésekben
Vagyok csengés a nevetésben
A hang vagyok a te csendedben!
Kiteríthetsz, nem bánom csak a
Bőröm van a vásáron
Én már máshol járok, és csak
Állsz ott, mégsem érted
Hogy vesztem várod, mégse félek
Hogy vesztem látod, mégis élek
Hogy sose kelljen többé félned
A hangtól, mi bennem árad vesztem vártad
Mégis élek gurítottál sziklát rám, hogy ne
Találjon hozzám senki
Kötve gúzsba, zsákba, vesztem
Várva, hogy végem, ennyi!
De panaszom soha nem sír fel
Hiába nagy a haragod szele, nem fúj el
Ne reméld, hogy elpusztít még
Mert én a dalaimban élek rég!
Nekem estél, szétzúztál
Darabokra morzsoltál
Hogy lassan porrá málljak
És alá szálljak az évek múltán
De panaszom soha nem sír fel
Hiába nagy a haragod szele, nem fúj el
Ne reméld, hogy elpusztít még
Mert én a dalaimban élek rég!
Dobogás vagyok, ahol egy dal szól
Dobolás vagyok, ahol épp alszol
Vagyok a hangsor a remegő éjben
Futam a zongora feketéjében
Vagyok a kórusa viharos nyárnak
Vagyok ének a zivatarban
Üteme gyorsvonat robogásának
Vagyok taktus a kocsizajban
Moraj a földben és zaj a résekben
Vagyok ritmus a repedésben
Vagyok a dallam az ölelésekben
Vagyok csengés a nevetésben
A hang vagyok a te csendedben!
Kiteríthetsz, nem bánom csak a
Bőröm van a vásáron
Én már máshol járok, és csak
Állsz ott, mégsem érted
Hogy vesztem várod, mégse félek
Hogy vesztem látod, mégis élek