Dávid Sándor - Távollét (A távollét) dalszöveg (lyrics)
[Dávid Sándor - Távollét A távollét dalszöveg lyrics]
Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó
Mentőautó szirénája szakította félbe
Megijedtem, mint mindig
Ha valahol a sziréna felhangzik
Pedig akkor még nem tudtam
Hogy számomra és számodra
Nagyobb veszély nem jöhet
Mint hogy elhagyjuk egymást
Azóta sem feledtem el azt a délutánt
Egymást átölelve álltunk az utca
Forgatagában, mintha soha többé nem
Akarnánk elválni egymástól
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
A karjaidból
Lágyan megcsókoltalak és fölényes
Könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól a távollét olyan
Mint a szél a kis tüzeket kioltja
A nagyokat fellobbantja
A nagyokat fellobbantja"
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem, szalmaláng és ellobban szépen
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
És a te kis szobád
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó
Mentőautó szirénája szakította félbe
Megijedtem, mint mindig
Ha valahol a sziréna felhangzik
Pedig akkor még nem tudtam
Hogy számomra és számodra
Nagyobb veszély nem jöhet
Mint hogy elhagyjuk egymást
Azóta sem feledtem el azt a délutánt
Egymást átölelve álltunk az utca
Forgatagában, mintha soha többé nem
Akarnánk elválni egymástól
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
A karjaidból
Lágyan megcsókoltalak és fölényes
Könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól a távollét olyan
Mint a szél a kis tüzeket kioltja
A nagyokat fellobbantja
A nagyokat fellobbantja"
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem, szalmaláng és ellobban szépen
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
És a te kis szobád
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja