Echo of Dalriada - A walesi bárdok dalszöveg (lyrics)
[Echo of Dalriada - A walesi bárdok dalszöveg lyrics]
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót
Hegy-völgyet benne lelsz
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment, és néma tartomány
Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt
Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere
Sürgő csoport, száz szolga hord
Hogy nézni is tereh
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak! ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz
A vendég velsz urak orcáikon, mint félelem
Sápadt el a harag
Szó bennszakad, hang fennakad
Lehellet megszegik -
Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap
"Fegyver csörög, haló hörög
A nap vértóba száll
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei, halomba, mint kereszt
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk
S belép egy ifju bárd
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!"
S int a király s elérte még a máglyára menőt
De vakmerőn s hivatlanúl előáll harmadik
Kobzán a dal magára vall, ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené
Nem él oly velszi bárd
"Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal
Melyet zeng velszi bárd"
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak
Ország-szerin, tova montgomeryben így esett
A híres lakoma -
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani hogy: éljen Eduárd -
Ha, ha! mi zúg? mi éji dal london utcáin ez?
Felköttetem a lord majort
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend légy szárnya bent
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik"
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma
Túl zenén, túl sípon dobon, riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan a vértanúk dalát
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány
Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom
Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót
Hegy-völgyet benne lelsz
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment, és néma tartomány
Montgomery a vár neve, hol aznap este szállt
Montgomery, a vár ura, vendégli a királyt
Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere
Sürgő csoport, száz szolga hord
Hogy nézni is tereh
S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren
Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak! ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim -
Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz
A vendég velsz urak orcáikon, mint félelem
Sápadt el a harag
Szó bennszakad, hang fennakad
Lehellet megszegik -
Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap
"Fegyver csörög, haló hörög
A nap vértóba száll
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei, halomba, mint kereszt
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"
Máglyára! el! igen kemény -
Parancsol Eduárd -
Ha! lágyabb ének kell nekünk
S belép egy ifju bárd
"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé
Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!"
S int a király s elérte még a máglyára menőt
De vakmerőn s hivatlanúl előáll harmadik
Kobzán a dal magára vall, ez íge hallatik:
"Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené
Nem él oly velszi bárd
"Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal
Melyet zeng velszi bárd"
Meglátom én! - S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak
Ország-szerin, tova montgomeryben így esett
A híres lakoma -
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani hogy: éljen Eduárd -
Ha, ha! mi zúg? mi éji dal london utcáin ez?
Felköttetem a lord majort
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend légy szárnya bent
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik"
Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma
Túl zenén, túl sípon dobon, riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan a vértanúk dalát