Echo of Dalriada - Védj meg, Láng! dalszöveg (lyrics)
[Echo of Dalriada - Védj meg, Láng! dalszöveg lyrics]
Védj meg láng erdő mélye rejt el
Nem vezet út nehogy így érjen el a végzet
Nézz hát rám bánat nem felejt el
Szép daliám hol lellek hát meg téged?
Elmúlt tán minden mi dalban éled
Éj viharán elvesztem végleg lépted
Bújtass, láng bánat kínja éget
Szép daliám hol lellek hát meg téged?
Védj meg fény a gonoszoktól
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze űz
Sose érjen véget az ének
Anyám, anyám, édes jó anyám
Te voltál az én szerető dajkám
Születésem napján, jaj de nagyon örültél
Katonának mégis fölneveltél
Világ, világ, idegen, nagy világ
Eső nélkül nem nyílik a virág
Rózsám szíve meghasad a magánytól
Búcsú nélkül vágtattam el a babámtól
Járom az utat az ismeretlen előttem
Szép vitézemet kutatja szárnyaló énekem
Ó, az én szívem mindig ilyen marad
Őszinte, hűséges, szerelmes és szabad
Ültünk zsongó tavaszkor nagy tölgy tövében
Énekeltünk selymes fűben madárka szívében
Néztük a napot és lelkünk megtelt vele
Merítettünk kék vízből hol csorog hegynek ere
Vén világból hajt csak egyre
Fáklyafény táncol nevetve
Naplemente égre festve otthont mutat a fény
Gonosz átok vére verje
Köd, ború elűzve messze
Nóta szárnyra, harc feledve
Otthont mutat a fény
Védj meg fény a gonoszoktól
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze űz
Sose érjen véget az ének
Nem vezet út nehogy így érjen el a végzet
Nézz hát rám bánat nem felejt el
Szép daliám hol lellek hát meg téged?
Elmúlt tán minden mi dalban éled
Éj viharán elvesztem végleg lépted
Bújtass, láng bánat kínja éget
Szép daliám hol lellek hát meg téged?
Védj meg fény a gonoszoktól
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze űz
Sose érjen véget az ének
Anyám, anyám, édes jó anyám
Te voltál az én szerető dajkám
Születésem napján, jaj de nagyon örültél
Katonának mégis fölneveltél
Világ, világ, idegen, nagy világ
Eső nélkül nem nyílik a virág
Rózsám szíve meghasad a magánytól
Búcsú nélkül vágtattam el a babámtól
Járom az utat az ismeretlen előttem
Szép vitézemet kutatja szárnyaló énekem
Ó, az én szívem mindig ilyen marad
Őszinte, hűséges, szerelmes és szabad
Ültünk zsongó tavaszkor nagy tölgy tövében
Énekeltünk selymes fűben madárka szívében
Néztük a napot és lelkünk megtelt vele
Merítettünk kék vízből hol csorog hegynek ere
Vén világból hajt csak egyre
Fáklyafény táncol nevetve
Naplemente égre festve otthont mutat a fény
Gonosz átok vére verje
Köd, ború elűzve messze
Nóta szárnyra, harc feledve
Otthont mutat a fény
Védj meg fény a gonoszoktól
Álmaimban izzó máglya
Dallamod él, bút messze űz
Sose érjen véget az ének