Echo of Dalriada - Szent László 1. rész dalszöveg (lyrics)
[Echo of Dalriada - Szent László 1. rész dalszöveg lyrics]
Monda Lajos, a nagy király:
Eredj szolgám, Laczfi Endre
Küldj parancsot, mint a villám
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely
Kél Budáról Laczfi Endre
Veszi útját Nagy-Váradnak
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog
Messze fénylik a sok fegyver
Messze döng a föld alattok
Hallja László a templomban
Körösvíznek partja mellett
Visszatér szemébe a fény
Kebelébe a lehellet koporsója kőfedelét
Nyomja szinte három század:
Ideje már egy kevéssé
Szellőztetni a szűk házat
Köti kardját tűszőjére
S fogja a nagy csatabárdot
Mellyel egykor napkeleten
A pogánynak annyit ártott
Félrebillent koronáját halántékin igazítja
- Éjféltájban lehetett már, -
A vasajtót feltaszítja
És megindul, ki, a térre
És irányát vészi jobbra
Hol magasan felsötétlik
Ércbül öntött lovagszobra
Távolról megérzi a mén
Tombol, nyerít, úgy köszönti
Megrázkódik a nagy ércló
S érclovagját földre dönti
Harci vágytól féke habzik
Kapál, nyihog, lángot fúvall
László a nyeregbe zörren
S jelt ad éles sarkantyúval
Messze a magas talapról
A kőlábról messze szöktet
Hegyén völgyön viszi a ló
A már rég elköltözöttet
Egy ugrás a Kalvária és kilenc a Királyhágó
Hallja körme csattogását
A vad székely és a csángó:
Ám a lovat és lovagját
Élő ember nem láthatja
Csudálatos! de csudákat
Szül az Isten akaratja
Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Laczfi
Nem hiányzott a székely szív
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár - több mint polyva
Vagy mint a puszták fövénye -
Sivalkodik, nyilát szórja
Besötétül a nap fénye
Már a székely alig győzi
Már veszélyben a nagy zászló
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán, ví a székely
Megszorítva, nem megtörve
Most a bércen, láthatatlan
Csattog a nagy ércló körme
Eredj szolgám, Laczfi Endre
Küldj parancsot, mint a villám
Köss nehéz szablyát övedre:
A tatártól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatárra veled menjen
Tízezernyi lófő székely
Kél Budáról Laczfi Endre
Veszi útját Nagy-Váradnak
Kölestermő Kunság földén
Jó csatlósi áthaladnak várad kövecses utcáin
Lovuk acél körme csattog
Messze fénylik a sok fegyver
Messze döng a föld alattok
Hallja László a templomban
Körösvíznek partja mellett
Visszatér szemébe a fény
Kebelébe a lehellet koporsója kőfedelét
Nyomja szinte három század:
Ideje már egy kevéssé
Szellőztetni a szűk házat
Köti kardját tűszőjére
S fogja a nagy csatabárdot
Mellyel egykor napkeleten
A pogánynak annyit ártott
Félrebillent koronáját halántékin igazítja
- Éjféltájban lehetett már, -
A vasajtót feltaszítja
És megindul, ki, a térre
És irányát vészi jobbra
Hol magasan felsötétlik
Ércbül öntött lovagszobra
Távolról megérzi a mén
Tombol, nyerít, úgy köszönti
Megrázkódik a nagy ércló
S érclovagját földre dönti
Harci vágytól féke habzik
Kapál, nyihog, lángot fúvall
László a nyeregbe zörren
S jelt ad éles sarkantyúval
Messze a magas talapról
A kőlábról messze szöktet
Hegyén völgyön viszi a ló
A már rég elköltözöttet
Egy ugrás a Kalvária és kilenc a Királyhágó
Hallja körme csattogását
A vad székely és a csángó:
Ám a lovat és lovagját
Élő ember nem láthatja
Csudálatos! de csudákat
Szül az Isten akaratja
Három teljes álló napig
Vívott a pogánnyal Laczfi
Nem hiányzott a székely szív
De kevés a székely harcfi
Míg a tatár - több mint polyva
Vagy mint a puszták fövénye -
Sivalkodik, nyilát szórja
Besötétül a nap fénye
Már a székely alig győzi
Már veszélyben a nagy zászló
De fölharsog a kiáltás:
"Uram Isten és Szent László!"
Mint oroszlán, ví a székely
Megszorítva, nem megtörve
Most a bércen, láthatatlan
Csattog a nagy ércló körme