Echo of Dalriada - Szentföld dalszöveg (lyrics)

Ott, ahol minden kőből a múlt emléke száll
Ott, hol a fáradt vándor otthonra talál
Ott, ahol ősi titokról mesél a szél:
Őrtűz, amely nem lankad, lobog, fennen ég

Nép, amely visszavárja távolból fiát
Föld, amely híven őrzi gyermeke szavát
Egy dal, amely nem
Szűn zengni, összetartozunk
Vihar tépte sziklaként
De együtt: megmaradunk!

Szent föld, fogadd magadhoz hűtlen fiad!
Bocsásd meg
Ha nem hallottuk régi-szép szavad!
Él a vér és szól a
Dal, mely sírig szeret téged
Vére hullásával is megkövetné néped!

Sírjon könnyet zápor, hulljon fáknak lombja!
Gyászoljon az ég is, vérét szikla ontsa!
Csendes folyó medrét, bömbölve elhagyja
Szél, tűz, jég és villám, láncait elszabja!

Szent e földnek minden rögje, minden virága
Szent e földnek maroknyi népe, s népének álma
Vérben úszó, vad időkben magára maradt, s
Vállalta a legnehezebbet: igaznak maradt!

Emberkéz emelte házat, bonthatja idő
Erdő-bújta, régi romokból fű nőhet elő
Hozhat még egy gonosz idő új, szomorú bajt
De Őseinknek sírjairól élet sarjad majd!

Szent föld, fogadd magadhoz hűtlen fiad!
Bocsásd meg
Ha nem hallottuk régi-szép szavad!
Él a vér és szól a
Dal, mely sírig szeret téged
Vére hullásával is megkövetné néped!