Epizód - Száz év magány dalszöveg (lyrics)

Száz év magány

Hajnali ködben az utcák
Kihaltnak tűnnak, csak én vacogok
Még fülembe cseng az a pár szó:
"Ennyi volt baby, most elbúcsúzom"

Álmosan ébred a város
Hosszu és rémes volt az éjszaka
Egy kitárt ablakból ásit
Az esti lecsó és a sör szaga

Valahol friss kenyér illata száll
Éhes a lelkem, úgy fázik
Te most alszod éppen a hazugok álmát
Nem tudom miért, de nekem nem kell másik

Mert te vagy a lány akit a szivem imád
Pedig nem is szeretsz ugy igazán
A lelkemmel játszol, lényed csupa talány
Lehet hogy jobb volna száz év magáány

Lassan beindul a méhkas
A gyárakban bőg a gépek kórusa
Bennem is feltör az érzés
Hogy nem bujhatok már hozzád soha

A nap is előbujik végre
Néhány könnycsepp még az arcomon
De felszárad gyorsan a szélben
Merre is menjek, azt nem tudom

A szerelem börtöne rég fogva tart
Valaki mentsen meg gyorsan
Morzsákat dobsz elém, s én belehalok
Hát gyere kérlek ne hagyj étlen, szomjan

Mert te vagy a lány akit a szivem imád
Pedig nem is szeretsz ugy igazán
A lelkemmel játszol, lényed csupa talány
Lehet hogy jobb volna száz év magáány

A szerelem börtöne rég fogva tart
Valaki mentsen meg gyorsan
Morzsákat dobsz elém, s én belehalok
Gyere hát kérlek ne hagyj étlen, szomjan

2 x: Mert te vagy a lány akit a szivem imád
Pedig nem is szeretsz ugy igazán
A lelkemmel játszol, lényed csupa talány
Lehet hogy jobb volna száz év magáány