Eradication - Utolsó vallomás dalszöveg (lyrics)

Yo stigma 2005-ben, ez itt az utolsó vallomás

Lázadhatsz az élet ellen
De az meg nem változtatható
Nagyon sokat kell tenned ahhoz
Hogy fordíts a kockán
Egyről hatra szenvedsz a pillanatnak élsz
Mert neked így jó
Fejed felett lecsap a zápor, az isten átkoz
Már régen nem fohászkodsz
Középső ujjad felmutatva káromkodsz
Szemedben könnyek fejedbe káosz
Levelet küldesz fortunához
De nem hallgat meg elküld a faszba
Elküld a faszba, gyűlölsz és számolsz
Az életed lepereg cigit
Gyújtasz majd megfulladsz
Mihez nyúlhatsz testedbe mit fúrhatsz
Mi az amit még elkúrhatsz
Közömbösség jön a ráadás a
Tortából nincsen több szelet
Az erek fejedben pumpálnak veled, veled
Kihalt a szeretet hisz közeledbe
Nincs kit szeress
Nincsen az akiért azt mondjad "élnem érdemes"
Bűnösnek mondanak majd mások
Szemedbe mondhatnák
Hogyha lehetne még "ezt azért nem vártuk"
Diszkréten elvonulsz a lelked legmélyére
Átgondolod hogy az asztalra eddig
Mit tettél le
Tartozások csalódások, véreddel szembe
A családtagok szemébe' vesztes maradsz örökre

Életünk s halálunk napját
Részben magunk szabjuk
Szárnyakon vagy sem az
Árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját
Kézzel saját fényét
Számunkra a sötétség hozhatott
Csak lelki békét

Életünk s halálunk napját
Részben magunk szabjuk
Szárnyakon vagy sem az
Árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját
Kézzel saját fényét
Számunkra a sötétség hozhatott
Csak lelki békét

Hogy biztos legyél magadban
Érveid össze írod, írod
Remegő kezeddel a tollat görcsösen fogod
Szárad a tinta, papíron vérző szavak
Attól függetlenül kezed szalad
A szíved szakad
Könnyeid elmaszatolnak pár fontos dolgot
Például bocsánatot kérsz tovább a helyzetet
Hogy nem rontod
Örök boldogtalanságra kárhoztat az élet
Nem vársz már semmi csak a túlvilágot kéred
Azt hitték egyszerű az életed
"minek kell küzdened?" leráztak ezzel azzal
Hogy "ezt csak képzeled!"
Szemed minden nap könnybe lábad
Padlóra küld a bánat
Szívedbe nem jut vér tested kiszárad
Parázsba fojtod a múltat és a jelent
Visszagondolsz emlékezel
Az emlékektől elkönnyezel
Homlokodra nagy L betű rácsillan
Durrr le a villany
A szemedből a gyávaság hirtelen elillan
Gondolkozol rájössz
Hogy a szép napokat beképzelted
Az arcodon a mosolyt
Csak fényképekről nézheted
Ha szembe álltál vigyorogtál
Ha háttal álltál vicsorogtál
Kiégett belsőddel a szíved legmélyén zokogtál
Utolsó sorok, sorok, utolsó érvek, érvek
Ebből az árnyékvilágból én többet
Már nem kérek

Életünk s halálunk napját
Részben magunk szabjuk
Szárnyakon vagy sem az
Árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját
Kézzel saját fényét
Számunkra a sötétség hozhatott
Csak lelki békét

Életünk s halálunk napját
Részben magunk szabjuk
Szárnyakon vagy sem az
Árnyékvilágot elhagyjuk
Sok csillag ontotta ki saját
Kézzel saját fényét
Számunkra a sötétség hozhatott
Csak lelki békét