Este - Tragikomédiások dalszöveg (lyrics)
[Este - Tragikomédiások dalszöveg lyrics]
Álmomban- cirkuszban jártam
A karzatról felzeng egy dal
Kopottas rézszínű trombitán
Érzem, hogy lelkembe mar
Belülről tágas a sátor
Gyertek, csak gyertek hamar
Törpék és táncosok várnak
A telt ház az nem lenne baj
Frakkjában félkövér bűvész
Könyékig kalapba nyúl hófehér arcára írva
Sajnos már döglött a nyúl
Mert az egész világunk szemfényvesztés
És ez is csak illúzió
Hogy melletted fekszem egy ágyban
Csak cseppen az infúzió
Odafönt lebegve zúgnak el
Szárnyukat nem látta más
A trapézon lógott a szívem
Több voltál, mint látomás
Bohóc, csak az voltam úgy hiszem
Sírtam és nevettem én
Kacéran kacagtál rajtunk komédiám kezdetén
Te is csak téped a láncot
De erőművész nem leszel
Gondoltad ez csak egy játék
De a porondra születni kell
Mert az egész világunk szemfényvesztés
És ez is csak illúzió
Hogy melletted fekszem egy ágyban
Csak cseppen az infúzió
Hangosan felzúg a publikum
A halál már ugrásra kész
A világszám végül elmarad
Mert kezedet nem fogta kéz
Tekerném tovább a verklit
A majom még vállamra ül
Egyedül ő tudja rólam
Hogy mit érzek itt legbelül
A karzatról felzeng egy dal
Kopottas rézszínű trombitán
Érzem, hogy lelkembe mar
Belülről tágas a sátor
Gyertek, csak gyertek hamar
Törpék és táncosok várnak
A telt ház az nem lenne baj
Frakkjában félkövér bűvész
Könyékig kalapba nyúl hófehér arcára írva
Sajnos már döglött a nyúl
Mert az egész világunk szemfényvesztés
És ez is csak illúzió
Hogy melletted fekszem egy ágyban
Csak cseppen az infúzió
Odafönt lebegve zúgnak el
Szárnyukat nem látta más
A trapézon lógott a szívem
Több voltál, mint látomás
Bohóc, csak az voltam úgy hiszem
Sírtam és nevettem én
Kacéran kacagtál rajtunk komédiám kezdetén
Te is csak téped a láncot
De erőművész nem leszel
Gondoltad ez csak egy játék
De a porondra születni kell
Mert az egész világunk szemfényvesztés
És ez is csak illúzió
Hogy melletted fekszem egy ágyban
Csak cseppen az infúzió
Hangosan felzúg a publikum
A halál már ugrásra kész
A világszám végül elmarad
Mert kezedet nem fogta kéz
Tekerném tovább a verklit
A majom még vállamra ül
Egyedül ő tudja rólam
Hogy mit érzek itt legbelül