Eszményi Viktória és Heilig Gábor - Ábécéskönyvemből dalszöveg (lyrics)

Már megreformált iskolába jártunk
Mégis rég elavultak az első könyveink
És felnőtt fejjel az ábécét is
Újra át kell vennünk
A hitünk, s a fantáziánk szerint:

"A" - nekem most annyit jelent: asszony
A "b" biztosan barátság betű
A "c" csapdát vagy csodát rejt
A "d"-vel dalokat írok
Az "e": ezer emlék, ez eddig egyszerű!
Fenemód félek a gépies gonoszságtól
De a Heilig Horváth betűkben hiszek!
Irigy sosem voltam, így hát ígérhetem:
Amíg játszhatom, addig jókedvű leszek!
A "k" egy kedves, komolytalan, kópé!
"L" lel lustálkodni volna jó!
"M"-mel mindig mosolygok
Az "n"-nel nő vagyok
Az "o"-hoz egy otthon, s ahhoz egy "Ő" való!
Pózokkal is próbálkozunk párszor
Vagy ránk fogják, de remélem ritkán!
Sírni sem szégyen, hogyha szigoruan szólsz
És tévedni sem tilos, te is tudod talán!
Az "u" ban az újat keresem, míg élek
És hiszem, hogy az "x"-et megfejthetem!
Míg a "z" a zene "ü"-vel
Üres nem leszek sosem!
És a "V" az mindig "Eszményi" lesz nekem!

És új szavakkal elkezdhetjük újra
Még sok minden van, elmondható:
Ez valahol jó! De tanuld meg és tanítsd meg
Nem a betű tehet róla
Hogy símogat, vagy megmérgez a szó!