EXAN - Eredendő Bűnös dalszöveg (lyrics)

Kettő-dupla-nulla-kilenc esztendő, exan
Hulla, ő szívből jövő eredendő
Bűnt hordozva magában
Megdöbbentő, ne vágj a szavábabele
Mert mennydörgő elme talál ma gazdára
Várva-várja, hogy megtalálja az áldozatát
Kit időtlen idők óta figyelemmel
Kísér, nyomába szegődve
Nem állhat ellen ember, kit megtalál
Egyszer életeken át kísért
Nincs erőd, gyenge vagy, bár merészen bátor
A hajsza körönként körülvesz
Míg mindenki elpártol
Mellőled, kritikus kitétel: senki
Sem győzhet! A láthatáron túl, hol minden
Elhalványul ő szent
Volt valaha, sivár fikciók
Férgelték lelkem fodraiba
Kóros képzeteim, véres valóságom
Takarva itt ma
Megannyi hiba derül fényre, sosem hittem
Hogy végre mindennek vége!

Sosem tudtam, mikor alakultam
Elvakult bolonddá
Széttépő keserveim égetik sebeim, hol ott már
Kényszeresen otrombán cselekszem, eredendő
Bűnbe estem
Benső kínjaim börtönbe rekesztve engem
Leláncolják lépteim
Kalodába kényszerítik lelkem

Sosem hittem el, hogy végre mindennek vége
Éjelenként feleszmélve felnézek a
Sötét-kék égre
Ezernyi csillag-tenger vár ott rám tétován
Ködös képzeteim léptein elnyel a félhomály
Vérbe lábadt szemeim tettre
Kész tűzben állva, annyira fázom
Szélsőséges fikciók üldöznek már
A mély-torkába, testemet átjárja
Szüntelen fájdalom
Leplezve bánatom, lángoló lelkem
Tükrében porrá hamvadó
Érzelmeim magasztalnak távol mennyei gátakon
Túl e világon, tudatom alatt
Választ keresve mi kiutat mutat
Vérző hangulat, emberfeszítő fertő
Mentelmem záloga
Ájtatos érzések szúrta szívemet
Nem rejthetem máshova
Sárba tiporta évek, mit végtelen
Megvet Ex bárhol, elenyészek a horizonton
Vár a sosem látott angyali mámor!

Sosem tudtam, mikor alakultam
Elvakult bolonddá
Széttépő keserveim égetik sebeim, hol ott már
Kényszeresen otrombán cselekszem, eredendő
Bűnbe estem
Benső kínjaim börtönbe rekesztve engem
Leláncolják lépteim
Kalodába kényszerítik lelkem

Kalodába kényszerített valóságom nem
Látja senki
Beretta tekintetek szegeződnek rám
Ott hol szebb hit
Szerint mindenki némán áll ostobán
Egy Megváltóra várva
Sátáni gondolatok keringetnek
De nem zuhanok poklok-poklába
Szárnyaim madártávlatba kitárva
A Harmónia Fellegvár az iránya
Gondolatok koptatta jelenben a
Magasba szállnék de hiába
Mert a Földre visszarántott egy
Tűzben forgó árnyék

Sosem tudtam, mikor alakultam
Elvakult bolonddá
Széttépő keserveim égetik sebeim, hol ott már
Kényszeresen otrombán cselekszem, eredendő
Bűnős lettem
Benső kínjaim börtönből eresztve engem
Felszabadultak lépteim
De kalodába kényszerült a lelkem