Fallen Angel - Az öreg fa dalszöveg (lyrics)
[Fallen Angel - Az öreg fa dalszöveg lyrics]
Ős öreg ágai lengnek a szélbe
Kékítőt mond az ég vízébe
Egykoron szép erős volt e fa
Sok nemzedék pihent meg lombjai alatt
Itt talált rá 2 fiatalra is a szerelem
Itt váltottak csókot elsőre de
Mikor kihunyt a szerelem lángja
Elszállt a varázsa s az öreg fa
Ketté nyílva haldoklott
Ifjú társai még most is ott rügyeznek
Körülötte szépen egészségesen de én
Nem látok már mást csak az öreg fát
Minek törzse egykor nagy erős volt
De mostanra csak száraz ágas
Miközbe eme sorokat írom
Ott várok rád már nagyon rég
Az alatt a fa alatt hol egykor
Nagyon nagyon rég könnyem
Hullajtottam érted én kedvesem
Vártam rád hóba fagyba vártalak
Hogy újra eljöjj s örökre velem légy
De mindhiába várlak te úgyse jössz
Már értem s én csak ott állok a fa alatt
Fújt közbe vadul a szél s a teliholdba
Csillannak meg könnyeim mik potyognak
S én egyedül indulok sötét esős borongós
Éjjelen h kiöljem az érzést mit irántad érzek
Mindennap elmegyek amellett a fa mellett
Hol vártalak s mondtad, hogy eljössz újra és
Velem maradsz örökre ám egy éjjel tényleg
Ott álltál s csak rám vártál kedvesem
Rád nézni se merek hisz ahhoz is túl gyönyörű
Vagy, hogy mosolyodba s drágakőnél szebb
Szemeidbe gyönyörködjek hamvas selymes
Bőröd megérintem s érzem, milye hevesen ver
Értem a szíved én drága kedvesem
Mikor aztán reggel felébredtem te
Újra nem voltál
Sehol csak annyit mondtál várj
Újra reám s mikor majd a rózsa mi ablakodba
Nyílik s galamb száll
Be ablakodon jöjj az öreg fa
Alá újra mert én ott várok rád drágaságom
Kékítőt mond az ég vízébe
Egykoron szép erős volt e fa
Sok nemzedék pihent meg lombjai alatt
Itt talált rá 2 fiatalra is a szerelem
Itt váltottak csókot elsőre de
Mikor kihunyt a szerelem lángja
Elszállt a varázsa s az öreg fa
Ketté nyílva haldoklott
Ifjú társai még most is ott rügyeznek
Körülötte szépen egészségesen de én
Nem látok már mást csak az öreg fát
Minek törzse egykor nagy erős volt
De mostanra csak száraz ágas
Miközbe eme sorokat írom
Ott várok rád már nagyon rég
Az alatt a fa alatt hol egykor
Nagyon nagyon rég könnyem
Hullajtottam érted én kedvesem
Vártam rád hóba fagyba vártalak
Hogy újra eljöjj s örökre velem légy
De mindhiába várlak te úgyse jössz
Már értem s én csak ott állok a fa alatt
Fújt közbe vadul a szél s a teliholdba
Csillannak meg könnyeim mik potyognak
S én egyedül indulok sötét esős borongós
Éjjelen h kiöljem az érzést mit irántad érzek
Mindennap elmegyek amellett a fa mellett
Hol vártalak s mondtad, hogy eljössz újra és
Velem maradsz örökre ám egy éjjel tényleg
Ott álltál s csak rám vártál kedvesem
Rád nézni se merek hisz ahhoz is túl gyönyörű
Vagy, hogy mosolyodba s drágakőnél szebb
Szemeidbe gyönyörködjek hamvas selymes
Bőröd megérintem s érzem, milye hevesen ver
Értem a szíved én drága kedvesem
Mikor aztán reggel felébredtem te
Újra nem voltál
Sehol csak annyit mondtál várj
Újra reám s mikor majd a rózsa mi ablakodba
Nyílik s galamb száll
Be ablakodon jöjj az öreg fa
Alá újra mert én ott várok rád drágaságom