Fanka és Kowa - A Pad dalszöveg (lyrics)
[Fanka és Kowa - A Pad dalszöveg lyrics]
Fanka: Stop a gomb a liftben és megállok
Akkor is szerválok, ha ütőm sincsen
Ez minden kincsem, hangom a történet
A mesék, a példák, mind a táramban töltények
Ki ivott a poharamból
Ki evett a tányéromból?
Mit gondolsz a tükörképről
Vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokartom
A zsiványok már dzsipben, régóta nem lóháton
A becsület lassan, csak egy
Bejegyzés a szótárból
Hogy lett ennyi ribanc
Istenem egyetlen bordából?
Mennyi mindent láttam és
Mennyi mindent hittem
És már tudom mi az igazság
Hogy igazság nincsen
Én javítani akartam, de javítani nem lehet
Mert ahányan ismernek, mind annyiszor eltemet
De azért mert ők ilyenek, Te
Ne állj be a sorba
Van mikor választani kell
Tartalom vagy a forma
Kowa:
Még mindig ott van a pad a lelkem a part
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Távolban a part színe zöld
Hullámok a palánkot verdesik
Oly közel mégis távol a föld
És egyre gyengül ki a világban bízik
Távolban aranylik az ég
Valami felkarol és a szívembe költözik
Emberi szem nem érzi, hogy szép
Elkísér az utolsó hídig
Fanka: Az én fajtám az tudja
Hogy az apró pénz is pénz
És én mondom, hogy bármi
Amitől függsz az felemészt
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos
De pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos
Az ember, az ember, az ember mindent leszar
Az ember megteheti, és az ember olyan fukar
Hogy magától is sajnálja az
Igazság egy szeletét
Hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a New Yorker
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jó fej
Hogy valakivel, még csak MSN-en beszélt
De már kinagyította ám több képen is a szemét
Az én szüleim harminc éve
Keltik reggel egymást
Tudnának ám mesélni az életről egy s mást
Te kiben bíznál úgy, hogy
Leéld vele az életed, és bár nem ismerlek
De én ilyen vagyok féltelek
Kowa:
Még mindig ott van a pad a lelkem a part
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Fanka: Csak a most van és a múlt
A jövő messze távol
Bár Isten tényleg mindent tud
Erről a világról
De sokan azt gondolják, hogy
Nem tereli nyáját
Valami science ficion szerű jövetelét várják
De ahogy a közmondás őrzi, a fától az erdőt
Itt egyre inkább tompa vagy
Minél inkább felnőtt
Itt szégyellik a gyerekek, hogy
Játékkal a kézben
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren
Cigivel és csajokkal, a tábortüzek helyett
Egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet
De ha csak holnapig élnék, én
Akkor se tojnék be, rám mondtak sok mindent
Mint a reklámok a fogkrémre
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka
Kihúzzák a fogad, közben
Az asszisztens ásítva
Kéri hogy a következő üljön be a székbe
Ha ezt nem fogadod el
Na akkor tényleg tépj be
Kowa:
Még mindig ott van a pad a lelkem a part
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Akkor is szerválok, ha ütőm sincsen
Ez minden kincsem, hangom a történet
A mesék, a példák, mind a táramban töltények
Ki ivott a poharamból
Ki evett a tányéromból?
Mit gondolsz a tükörképről
Vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokartom
A zsiványok már dzsipben, régóta nem lóháton
A becsület lassan, csak egy
Bejegyzés a szótárból
Hogy lett ennyi ribanc
Istenem egyetlen bordából?
Mennyi mindent láttam és
Mennyi mindent hittem
És már tudom mi az igazság
Hogy igazság nincsen
Én javítani akartam, de javítani nem lehet
Mert ahányan ismernek, mind annyiszor eltemet
De azért mert ők ilyenek, Te
Ne állj be a sorba
Van mikor választani kell
Tartalom vagy a forma
Kowa:
Még mindig ott van a pad a lelkem a part
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Távolban a part színe zöld
Hullámok a palánkot verdesik
Oly közel mégis távol a föld
És egyre gyengül ki a világban bízik
Távolban aranylik az ég
Valami felkarol és a szívembe költözik
Emberi szem nem érzi, hogy szép
Elkísér az utolsó hídig
Fanka: Az én fajtám az tudja
Hogy az apró pénz is pénz
És én mondom, hogy bármi
Amitől függsz az felemészt
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos
De pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos
Az ember, az ember, az ember mindent leszar
Az ember megteheti, és az ember olyan fukar
Hogy magától is sajnálja az
Igazság egy szeletét
Hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a New Yorker
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jó fej
Hogy valakivel, még csak MSN-en beszélt
De már kinagyította ám több képen is a szemét
Az én szüleim harminc éve
Keltik reggel egymást
Tudnának ám mesélni az életről egy s mást
Te kiben bíznál úgy, hogy
Leéld vele az életed, és bár nem ismerlek
De én ilyen vagyok féltelek
Kowa:
Még mindig ott van a pad a lelkem a part
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Fanka: Csak a most van és a múlt
A jövő messze távol
Bár Isten tényleg mindent tud
Erről a világról
De sokan azt gondolják, hogy
Nem tereli nyáját
Valami science ficion szerű jövetelét várják
De ahogy a közmondás őrzi, a fától az erdőt
Itt egyre inkább tompa vagy
Minél inkább felnőtt
Itt szégyellik a gyerekek, hogy
Játékkal a kézben
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren
Cigivel és csajokkal, a tábortüzek helyett
Egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet
De ha csak holnapig élnék, én
Akkor se tojnék be, rám mondtak sok mindent
Mint a reklámok a fogkrémre
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka
Kihúzzák a fogad, közben
Az asszisztens ásítva
Kéri hogy a következő üljön be a székbe
Ha ezt nem fogadod el
Na akkor tényleg tépj be
Kowa:
Még mindig ott van a pad a lelkem a part
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött