FankaDeli - Dráma kevés humorral dalszöveg (lyrics)

Csak egy romantikus tahó
Egy pali a sok közül
Egy saját kis sztorival a világ elől menekül
Persze volt, hogy remekül mentek a dolgok
Gondoltam egy bort kibontok
Felhívtalak, te átjöttél
Szeretkeztünk hajnalig
De nem mondtam, hogy maradj itt
Hagytalak, és te
Mint az ördög sugallma szálltál tovább
A haverok jöttek-mentek magam mögött
Hagytam ezer komát
Az élet lovát azt hittem betöröm hisz' ki
Ha én nem? Mára kétlem
Hogy egyáltalán meglelem az istállót
Engem senki nem istápolt: csúfoltak
És lenéztek
Mára ez nem érdek, de emlékem temérdek
És nem ismerek szemérmet
Az elméletem egyszerű
A szavak halmaza eszköz, de az érték a tett
Mindegy hogy, ki mit mond, ami meggyőz
Csak amit látok, és sajnos
Nem amit érzek mögöttem rémek
Ha éjfélt üt az óra kopott lámpám árnyékában
Mintha hangod újra szólna
De a tapasztalat foltja
Csorbítja a jövő fényét mindenki
Kapott sok élményt sok milliárd történet
Bennem furcsa érzést kelt
Az éjszaka gyermeke
Sokáig gondoltam én vagyok
Ha majd meghalok, követem az
Angyalokat, de rájöttem, hogy maradnom kell
Megélnem a holnapokat
Tegnappá varázsolva e vég
Nélküli betondzsungelben
Saját magam kezét fogva
Lopva egy pillanatnyi csendet
Ami megment éjről-éjre
Félve járni köztetek fejemben
Öngyilkos ötletek
A rettegés körbevett cikázva zsigereimben
Sokszor ölre ment villámként a tudat
Hogy a múltat, amíg magam előtt gurítom
Utamon nem hagy repülni, ahogyan álmomban
Amit keresek, lehet, túl távol van
Pedig fejemben felvázoltan
Alapvető szabályok
Hogyha arra járok, ne felejtsek figyelni egy
Toll, egy zene, meg egy cetli
És leesik a lényeg körülöttem
A lények, barátok, ti pedig gyermekeim
Hiszen magam fia nem lehetek
Először nevetek, hogy nem érted
De te kérted
Hogy mondjam el az éjszaka kölyke te vagy
És én állok mögötte, maga az éj
De nem kell, hogy félj, nem bántalak
Úgyis majd rám szakad
A hajnal a naptól elfordulok szomorkás arccal
És kivárom az alkonyom
Hiszen sarjaim nem hajthatom
Ez az én kis börtönöm téged is rabul ejt
Szökni nem tudsz
Így marad ez örökkön-örökkön-örökké
Ez az én kis börtönöm
Dráma kevés humorral így marad ez örökkön

Ref () a végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt ébredni nem merek
Pedig meglehet, hogy az emberek
Nem is ördögök, de félek, hogy eltemet

Viszem a balhét Feri
Bűnbaknak perfekt példány
Körülöttem sokszor volt jó pár szép lány
Velük jött a szerelem
És az ármány a vécében márvány
A pénz fura lencse, mindent torzító látvány
Mint a cigiben a kátrány
Szavaim közt a rímek melyeket egy
Dögös beat gyújt meg
És parázslik hajnalig azt hittem
Nincs semmim de rájöttem
Hogy a Hit és a
Becsület minden akadályt leküzdhet
Bár merre indulsz, bármikor szard le bárki
Bármit szól
A te életed, te éled én meg az enyém
Mindenkinek ott van a szarv a fején a sorstól
Mikor az ördög receptjébe kóstol a vándor
Ezzel eleinte senki nem számol
A lelkiismeret kezdetben rád szól
Aztán a cinkosoddá válik, hamis kéjjel pártol
Százból vagy ezerből
Mindegy halálodig keresed az
Értelmét a létnek
Az éjben a fények, ahogy a minta a terítőn
Talán kaphatsz pár tippet Feritől
Ennyitől még nem lesz bajod
Csupán kis adagot árulok
De maradj még, hisz' pár sarok, és
Otthon vagy viszont az élet
Nem hagy több időt
Mint egy kinőtt ruha csupán
Emlékeket támaszt fel
Rettegéssel áraszt el a sokadik felvonás
Mindig más a bevezető
De ugyanaz a tárgyalás és a befejezés
Akár a lefejezés nekem az
Élet nem mesés kirándulás
Hanem egy dráma, kevés humorral
Ironikus paródia nekem mindegy
Hogy kupleráj, vagy a parókia
Csak az eredmény nyom a latba én
Sokak szerint sokszor bamba vagyok
Közben csak jár az agyam, mint a
Motor, ami ezer év után, és értéket kotor
A kosz alól
Mely mára a megszokott atmoszféra
Mindenki fél a haláltól
Ez érthető, a fejed felett
Mint a tető a házon
Pár gondolat, mely megmozgat
Valamit, mi talán már elaludt (yo)
Mi feladatul ezt kaptuk: egy dráma kevés
Humorral mi feladatul ezt kaptuk

Ref () a végtelen szült engem
Az éjszaka felnevelt ébredni nem merek
Pedig meglehet, hogy az emberek
Nem is ördögök, de félek, hogy eltemet