FankaDeli - Végtelen dalszöveg (lyrics)
[FankaDeli - Végtelen dalszöveg lyrics]
A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el, én úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el
Már nem akarok semmit csakis
A nyugalmat keresem
De újra felráz sok dallam
S a nyomorult szerelem
Hiába ellenkezem vele visz a
Szívem messze földre
Ahova egyedül megyek, mert a fájdalom megölne
Ha egy újabb veszteséggel egy
Darabot még kitörne
A szívemből ami gyenge, halálba menekülne
Nem repülne tudatom többet
A gondolatok szárnyán
Egyedül maradnék és akkor a
Világ szélén állván ugranék felettem vihar
Alattam gyilkos tenger
Minden kincsem a fejemben a többi
Már régen nem kell
Csak egy könnycsepp a szememben
Amit magammal viszek
De ha a felnézek az égre
Még mindig ugyanúgy hiszek
És most eldobom a múltam, messzire elfutok
Semmi más nem maradt nekem csak
A fejemben egy titok
Amiben ott van a válasz és az egész életem
Mindent elmondtam, és most ugrok
Mert vár a végtelen
A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el én, úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el
A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el, én úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el, én úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el
Már nem akarok semmit csakis
A nyugalmat keresem
De újra felráz sok dallam
S a nyomorult szerelem
Hiába ellenkezem vele visz a
Szívem messze földre
Ahova egyedül megyek, mert a fájdalom megölne
Ha egy újabb veszteséggel egy
Darabot még kitörne
A szívemből ami gyenge, halálba menekülne
Nem repülne tudatom többet
A gondolatok szárnyán
Egyedül maradnék és akkor a
Világ szélén állván ugranék felettem vihar
Alattam gyilkos tenger
Minden kincsem a fejemben a többi
Már régen nem kell
Csak egy könnycsepp a szememben
Amit magammal viszek
De ha a felnézek az égre
Még mindig ugyanúgy hiszek
És most eldobom a múltam, messzire elfutok
Semmi más nem maradt nekem csak
A fejemben egy titok
Amiben ott van a válasz és az egész életem
Mindent elmondtam, és most ugrok
Mert vár a végtelen
A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el én, úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el
A volt elmúlt, a lesz majd jön
A kezem remeg, szememben könny
Mert jön a vihar a tengeren
De beleugrok, nem mondom, hogy nem merem
És ne gondold, hogy többet nem lehet
Hiába löknek el, én úgyis felkelek
Nem bírom tovább, ugranom kell
Kiáltok, de a végtelen nem feled el