FankaDeli - Mindig vagy valahol dalszöveg (lyrics)

Nincsen lehetetlen
Csakis egy tehetetlen ember
És ott látszhat a béke, ahol vigyáz a fegyver
Igen, apró a tükröm látod-e benne magad?
Nézd csak mennyit adtál, nem csoda
Ha nem marad

Ujjaid közt az életed
Akár a homok folyik el: Mikor fogod fel
Hogy az ítélettel spórolni kell
Szartok ti Jézusra, szartok ti Buddhára
És beleszarsz a tükörben szemben álló arcába

Ne csodálkozz, a nyomoron, ha másnak van
Neked is kell!
Így éled életed, mit érdekel, hogy mi a fair
Téged is szívattak, te is szívatsz másokat
Így maradsz napról napra egy ócska másolat

Azt hiszed, leszóllak, pedig
Én csak beszólok
Én nem úgy állok hozzá, hogy "az a te dolgod"
Ti leszarjátok egymást, dögöljön meg a másik
De ha forró a helyzet, egyedül mindenki fázik

Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol
Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol

Másokkal törődni, bizony, nem egyenlő azzal
Hogy uralkodni akarsz mindig
Többet egy falattal ha a kutyádat elfogadod
A szomszédodat miért nem?
Ragaszkodni a szokáshoz szerintem
Nem nagy érdem!

Mennyien nem értik ezt a viharvert népet
És ha rajtad múlik
Haza egyre kevesebben térnek
Ordibálni tudtok, akár a piacon a kofák
De az igazság sorait, mindig halkan súgják

A székelyek jól tudják
Csak megsértődni lehet
Bántani sehogy se tudlak
Ha tiszta a lelkiismereted
Csak annak esik rosszul
Aki saját maga foglya
Helyette minden döntését az egoja hozza

Szomorú is lehetnék, hiszen ez nem nevetség
Hogy mennyi áldozatot szedett
Már a kereszténység
Isten nevében harcolnak Isten ellen
Ne csodáld
Hogy Jézus ott kötött ki a kereszten

Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol
Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol

A játék soha nem áll meg
A körforgás végtelen
Sokan ezerszer születtek
Elméjük mégis éretlen ti temetőkbe jártok
Ahol halottakhoz beszéltek
De ha szellemeket említek
Engem hülyének néztek

Neked elég, amit megfoghatsz
Amit a szádba vehetsz?
Mint egy újszülött kisbaba
Te is pont úgy viselkedsz
Megértem, hogy kételkedsz, hiszen a nagymamád
Glóriával fehér ruhás angyalokról hadovált

Szentté avattok bárkit, ha már
Elszállt az éterben, ahhoz nincs merszetek
Hogy megtegyétek az életben
A halált ünneplitek minden egyes pillanatban
Nem lehet véletlen
Hogy köztetek itt ragadtam

Rám fér a tanulás, de nem az iskolából
Ami élőhalottat faragott sok
Millió kisdiákból
Mit számít az ember? van belőle bőven!
De miért nem hagytok nyugtot
Legalább a temetőben?

Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol
Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol

Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol
Csak pakold a szenet és a
Vonat majd zakatol, zakatol, zakatol
Miből maradnál ki, hiszen mindig
Vagy valahol, valahol, valahol