Fábián Éva - Nincs már szenvedély dalszöveg (lyrics)

Csendes kis szobámban érintetlen az ágyam
Mert az éjszaka nyugodt csendjét
Felkavarta egy emlék
És tisztán cseng egy régi hang
Melyről az hittem: Elfeledtem rég!
Újra látom az utcát, azt a régi, öreg lámpát
Ahol minden nap megálltunk
Csodákról álmodoztunk
De négy év gyorsan elszaladt
S emlékül csak ez a kép maradt

Sokáig úgy éreztem
Szívemből mindent elvittél
Sokáig úgy éreztem
A világ nélküled mit sem ér!
De látod elült most már minden bánatom
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig nem jöttél, s ez ép így jó!

Csendes kis szobámban érintetlen az ágyam
Mert az éjszaka nyugodt csendjét
Felkavarta az emlék
Mert hangod gyorsan elrepül
S helyére egy új álom kerül

Sokáig úgy éreztem
Szívemből mindent elvittél
Sokáig úgy éreztem
A világ nélküled mit sem ér!
De látod most már eltűnt minden bánatom
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig nem jöttél, s ez ép így jó!

Sokáig úgy éreztem
Szívemből mindent elvittél
Sokáig úgy éreztem
A világ nélküled mit sem ér!
Látod most már eltűnt minden bánatom
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig nem jöttél, s ez ép így jó!
Látod most már eltűnt minden bánatom
Van más kit átölelhet mindig a két karom
Négy évig