Feke Pál - Végtelen csend dalszöveg (lyrics)

Suttognak a fák, zúg a szél
Az erdő így mesél
Beragyog a fény, körbe jár
Egy tisztás mélyén ránk talál
Ne szégyelld, ha együtt lát a nap
Hiszen téged az égtől kaptalak!
Azt hiszem, ez a szerelem végtelen!

Őrt állnak a fák, nincs veszély
Az erdőtől mért félsz?
Színes a világ, hát láss
Csodát, az árnyékból, kérlek, lépj ki hát!
Ne szégyelld, ha együtt lát a nap
Hiszen téged az égtől kaptalak!
Azt hiszem, ez a szerelem végtelen!

Már voltak nehéz évek, a világ égett
Könnyből vér lett!
Nem volt arcunk, nem volt hangunk, úgy fáj
Az élet fáj!

Ó, ne szégyelld, ha együtt lát a nap
Hisz én téged az égtől kaptalak!
Én érted lázadnék, én támadnék!
Érted meghalnék, százszor meghalnék!
De úgy hiszem, ez a szerelem, óóó, végtelen!