Fekete Teve - Szeptember dalszöveg (lyrics)

Hát hogy vehetné fel a versenyt
Az, aki az égbolt sarkában vár
Az, aki a nagy zajban is hallja
Ahogy földre hullik a nyár?

Hát mégis, hogyan nem vette észre
Azt, hogy ennyire távol áll?
Egy lepkét felhőkön át bámul
Ahogy az szívről szívre száll

Senki sem téved, előlem ne rejtőzzél el!
Szeretlek téged, bárcsak sosem nőnél fel
Nem kell félned, a lángot magasra emelem fel
Kéz a kézben a télbe együtt indulunk el
Ó együtt Szeptember!

Hát, hogy vehetné fel a versenyt
Az, aki csak azért mond imát
Hogy tudjon kevésbé hinni abba
Amit csukott szemmel lát?

Hát mégis, hogy állhat ennyire távol
Attól, hogy nyugodt legyen a táj?
Inkább amnéziát színlel
Hogy ne látszon mennyire fáj

Senki sem téved, előlem ne rejtőzzél el!
Szeretlek téged, bárcsak sosem nőnél fel
Nem kell félned, a lángot magasra emelem fel
Kéz a kézben, a télben együtt indulunk el
Ó együtt szeptember

Ha az ember lát egy múló csillagot
Pillanatra az égen felragyog
Csak azt nézi, csak azt várja
Hogy hátha egy táncra ő lesz a párja
De az nem tér vissza, nem jön újra el
Így persze még jobban érdekel
Nyár halálos ágyán fekszem
De egyszer minden újra életre kel