Felső Tízezer - A mi emberünk dalszöveg (lyrics)

Előre tudom, hogy mi lesz a vége
Nincs itt már senkinek se rám szüksége
Csak egyszer valamiért megragadtam
Mások figyelmét egy pillanatban
Reménykeltő volt az indulásom
De nem is voltam akkor még ekkora fasz
Az a baj, hogy mindent elherdálok
És nem becsülöm meg, amim van

Nem én vagyok a mi emberünk

Ráfoghatjuk egy rossz társaságra
Vagy hogy rossz könyveket olvastam el
Vagy hogy nem hallgattam a jó tanácsra
És ami könnyen jön, az könnyen megy el
Reménykeltő volt az indulásom
De nem is voltam akkor még ekkora fasz
Ez a sosemvolt királyságom
Fel sem épült, de már odavan

Nem én vagyok a mi emberünk

És én is elhittem azt magamról
Hogy engem pótolni nem lehet
Azóta rájöttem, hogy nem az a kérdés
Hogy ki képes rá, hanem az hogy ki nem
És azt is elhittem, hogy hatással
Vagyok más emberek életére
Aztán elkezdtem észrevenni
Hogy újabban mintha nem köszönnének

Nem én vagyok a mi emberünk