Felső Tízezer - Majd lesz valahogy dalszöveg (lyrics)
[Felső Tízezer - Majd lesz valahogy dalszöveg lyrics]
"Maradt-e bármi, amit még nem mondtam el?
Én nem hittem volna
Hogy ezen is nevetni kell
Köszönöm a tapsot beérem ennyivel"
Nem tehetek róla, hogy
Mindig azon gondolkodom
Hogy a hibákat mindig, mindig én okozom
És hiába írok róluk egy lemeznyi dalt
Attól még okozhatnak így is bármennyi bajt
Elhalasztom a nagy utazást
Nincsen miből és nincsen hová
Kerülöm azt, aki jót akar
Attól félek, hogy összezavar
Megjelennek a falon a lidércek
Segítségre lenne szükségem
De kinek mondom ezt, úgyse kímélnek
Ez az utolsó dal, mielőtt kiégek
Ebben a testben régen volt a léleknek hely
Még lehet belőlem valaki, ha nem adom fel
Keresek egy helyet, ahol senkit nem zavarok
Leírom egy papírra: majd csak lesz valahogy
Én mindig kitűzöm a zászlót, aztán
Úgy kap bele a szél
Hogy már soha meg nem találom
Ha még valaha keresném
És tényleg, hová tart az az ember
Aki egyre csak körbe jár?
Hogy mikor lettem ilyen rohadt bölcs
Arra nem emlékszem már
És arra sem, hogyan került a kabátomra a vér
Hogy hol voltam már ma este
És még hova mehetnék
Én majdnem mindenkit szeretek, de ezt
Ők nem tudhatják meg
Rólam nem tudhatnak semmit és most
Már mindenki bassza meg
Mindent egy helyre gyűjtök és
Kidobom az ablakon
Csak egy papír marad nálam, amin annyi áll
Hogy "majd lesz valahogy"
Én nem hittem volna
Hogy ezen is nevetni kell
Köszönöm a tapsot beérem ennyivel"
Nem tehetek róla, hogy
Mindig azon gondolkodom
Hogy a hibákat mindig, mindig én okozom
És hiába írok róluk egy lemeznyi dalt
Attól még okozhatnak így is bármennyi bajt
Elhalasztom a nagy utazást
Nincsen miből és nincsen hová
Kerülöm azt, aki jót akar
Attól félek, hogy összezavar
Megjelennek a falon a lidércek
Segítségre lenne szükségem
De kinek mondom ezt, úgyse kímélnek
Ez az utolsó dal, mielőtt kiégek
Ebben a testben régen volt a léleknek hely
Még lehet belőlem valaki, ha nem adom fel
Keresek egy helyet, ahol senkit nem zavarok
Leírom egy papírra: majd csak lesz valahogy
Én mindig kitűzöm a zászlót, aztán
Úgy kap bele a szél
Hogy már soha meg nem találom
Ha még valaha keresném
És tényleg, hová tart az az ember
Aki egyre csak körbe jár?
Hogy mikor lettem ilyen rohadt bölcs
Arra nem emlékszem már
És arra sem, hogyan került a kabátomra a vér
Hogy hol voltam már ma este
És még hova mehetnék
Én majdnem mindenkit szeretek, de ezt
Ők nem tudhatják meg
Rólam nem tudhatnak semmit és most
Már mindenki bassza meg
Mindent egy helyre gyűjtök és
Kidobom az ablakon
Csak egy papír marad nálam, amin annyi áll
Hogy "majd lesz valahogy"