Felső Tízezer - Nagymaros 2030 dalszöveg (lyrics)

Nekem elég volt már a nagyvárosban élni
Úgyhogy van egy házam a Dunakanyarban
Nem szoktam már magamat másokhoz mérni
És csak azt csinálom, amihez kedvem van
Már csak nevetni tudok azokon az időkön
Amikor még főnököktől féltem
Akik nem tudták, hogy amit ők csinálnak
Az soha nem lesz fontosabb, mint maga az élet

Így telik az idő errefelé
(csak teljen tovább)
Ha látnál, akkor meg se mondanád
Hogy én voltam az
Aki alig bírta összeszedni magát

Mindenhonnan leléptem már egyszer
És most ide tűztem ki azt a zászlót
Amit nem fúj már el a szél akármerre
Mindenki kihozhatja a legjobbat magából:
Mert még mindig béke van a Földön
Nagyszerű évet zárt a magyar gazdaság
Ő most virágokat locsol a kertben
Oké, mindjárt visszatérek rá

Így telik az idő errefelé
(csak teljen tovább)
Ha látnál, akkor meg se mondanád
Hogy én voltam az
Aki alig bírta összeszedni magát

Én itt élek egy házban
Mindennap láthatom a Dunát

Én soha nem szerettem így senkit
Én soha nem szerettem így senkit
Üdvözletem küldöm nektek innen
Kelt: Nagymaros, 2030