Ferenczi György és a Rackajam - Robotos dalszöveg (lyrics)
[Ferenczi György és a Rackajam - Robotos dalszöveg lyrics]
A szívemben turkál egy robot
Én milyen boldog vagyok
Nem hagyok ki még egy napot
Akkor csak jöjjön a robot
Áruld el nekem te robot
Mért' jó, hogy én ilyen vagyok
Hívjatok hozzám papot
Á, inkább jöjjön a robot
Tizenkilencre lapot ha lehet, sose húzzatok
Helyettetek úgyis kapok de akkor már
Tizenkilencre lapot ha lehet, sose húzzatok
Helyettetek úgyis kapok de akkor már
Áruld el nekem te robot
Mért' jó, hogy én ilyen vagyok
Hívjatok hozzám papot de akkor már
Éltem az életemet, úgy, ahogyan akartam
És szálltam a világ felett ezerrel
Égtem is ezerrel én lenn a pesti éjszakában
Felhőket püföltem a kezemmel
A hátamon korbács nyomok
Így büntet a jó Isten, ha mohó vagy
A szívemben villámcsapás
Odamegyek én, ahová az lecsapott és elrepülök
De fenn a felhők tetejében ülök én
Nem szédülök, nem is nézek lefelé
De csak fölfelé, egyenest a tejútra
Elindulok én még azon is túlra
De mennydörgést és viharszagot hoz a szél
De nem sietek, úgyis mindjárt utol ér
Fújd el a sok szemetet az utcáról
Fújd ki, vihar, sej az egész világról
De nem bánom én, sej, a fiatalságom
De halálomig élem én a világom
De íjjal lőj ki, hogyha egyszer vége
De utoljára fent a magas égbe
(Tedd alá, tedd alá tedd a lepedő alá
Ne tudja meg felesége hova jár
Vettem neki kalapot kalapot a fejibe
Kalapot a fejibe hegedűt a kezibe
Ajaj Öcsi bá', ne tudja meg hova jár
Feleséged ne tudja meg hova jársz)
Én milyen boldog vagyok
Nem hagyok ki még egy napot
Akkor csak jöjjön a robot
Áruld el nekem te robot
Mért' jó, hogy én ilyen vagyok
Hívjatok hozzám papot
Á, inkább jöjjön a robot
Tizenkilencre lapot ha lehet, sose húzzatok
Helyettetek úgyis kapok de akkor már
Tizenkilencre lapot ha lehet, sose húzzatok
Helyettetek úgyis kapok de akkor már
Áruld el nekem te robot
Mért' jó, hogy én ilyen vagyok
Hívjatok hozzám papot de akkor már
Éltem az életemet, úgy, ahogyan akartam
És szálltam a világ felett ezerrel
Égtem is ezerrel én lenn a pesti éjszakában
Felhőket püföltem a kezemmel
A hátamon korbács nyomok
Így büntet a jó Isten, ha mohó vagy
A szívemben villámcsapás
Odamegyek én, ahová az lecsapott és elrepülök
De fenn a felhők tetejében ülök én
Nem szédülök, nem is nézek lefelé
De csak fölfelé, egyenest a tejútra
Elindulok én még azon is túlra
De mennydörgést és viharszagot hoz a szél
De nem sietek, úgyis mindjárt utol ér
Fújd el a sok szemetet az utcáról
Fújd ki, vihar, sej az egész világról
De nem bánom én, sej, a fiatalságom
De halálomig élem én a világom
De íjjal lőj ki, hogyha egyszer vége
De utoljára fent a magas égbe
(Tedd alá, tedd alá tedd a lepedő alá
Ne tudja meg felesége hova jár
Vettem neki kalapot kalapot a fejibe
Kalapot a fejibe hegedűt a kezibe
Ajaj Öcsi bá', ne tudja meg hova jár
Feleséged ne tudja meg hova jársz)