Filo - Gyöngysor dalszöveg (lyrics)
Fuchs Benjámin [sziaezfilo] Magyarország
[Filo - Gyöngysor dalszöveg lyrics]
Két élet bennem, keresem a lelkem
Keresem, hogy hátha majd hazavezet
Ez lesz a vesztem
Hogy mindig az árral szemben megyek
Te meg végignézed, hogy elvérezek
Mint valami istennő, fekete fátylakban
A démonok úrnője, de most olyan ártatlan
Fekete neccben, csak fekszik az ágyamban
Csak fekszik az ágyamban
Csillog a nyakában egy gyöngysor, pont úgy
Ahogy a szeme fényе
Az ajkán piroslik a meggybor
Összekócolta a haját a szélben, szélbеn
Most megint megzendül az égbolt
Most meg leszakad a széle, széle
Aztán leszakad a zászló, és leszakadok máris
Megint ugyanaz a vége, vége
Ez a hotelszoba olyan, mintha nem is lenne
Ezen a világon, ahol táncol az éjszaka benne
Félhomály, ő egyre közelebb húz
Nem csak játszik, ő belesimul az ölembe
A két szeme éjfekete, bennt a közepén
Észrevettem egy szívecske tetkót a fenekén
Ja, most fent vagyunk valahol a város tetején
Minden halk szavunk elakad az ajkunk peremén
Ez egy kiadó ház, meg egy koravén lélek
Most a hideg ráz, most meg elaludt végre
Ezeregy szó, de minden télen
Csillog a nyakában egy gyöngysor
Pont úgy, ahogy a szeme fénye
Az ajkán piroslik a meggybor
Összekócolta a haját a szélben, szélben
Most megint megzendül az égbolt
Most meg leszakad a széle, széle
Aztán leszakad a zászló, és leszakadok máris
Megint ugyanaz a vége, vége
Keresem, hogy hátha majd hazavezet
Ez lesz a vesztem
Hogy mindig az árral szemben megyek
Te meg végignézed, hogy elvérezek
Mint valami istennő, fekete fátylakban
A démonok úrnője, de most olyan ártatlan
Fekete neccben, csak fekszik az ágyamban
Csak fekszik az ágyamban
Csillog a nyakában egy gyöngysor, pont úgy
Ahogy a szeme fényе
Az ajkán piroslik a meggybor
Összekócolta a haját a szélben, szélbеn
Most megint megzendül az égbolt
Most meg leszakad a széle, széle
Aztán leszakad a zászló, és leszakadok máris
Megint ugyanaz a vége, vége
Ez a hotelszoba olyan, mintha nem is lenne
Ezen a világon, ahol táncol az éjszaka benne
Félhomály, ő egyre közelebb húz
Nem csak játszik, ő belesimul az ölembe
A két szeme éjfekete, bennt a közepén
Észrevettem egy szívecske tetkót a fenekén
Ja, most fent vagyunk valahol a város tetején
Minden halk szavunk elakad az ajkunk peremén
Ez egy kiadó ház, meg egy koravén lélek
Most a hideg ráz, most meg elaludt végre
Ezeregy szó, de minden télen
Csillog a nyakában egy gyöngysor
Pont úgy, ahogy a szeme fénye
Az ajkán piroslik a meggybor
Összekócolta a haját a szélben, szélben
Most megint megzendül az égbolt
Most meg leszakad a széle, széle
Aztán leszakad a zászló, és leszakadok máris
Megint ugyanaz a vége, vége