Filo - Remélem halljátok dalszöveg (lyrics)
Fuchs Benjámin [sziaezfilo] Magyarország
[Filo - Remélem halljátok dalszöveg lyrics]
(Emelem poharam azokra az
Emberekre akiket szeretek
Akik hiányoznak és akik nincsenek itt
Mert már elmentek végleg
Remélem halljátok, remélem halljátok)
Verse 1:
Én még hallom ahogy nyílik a szárnyad
Odafent már várnak rád
Fiatal álmaid megtartója
Pecsét a tarkódra, könyfátyol az arcomra
Ez ballada a tervekről
Mik nem vállnak már valóra
Az élet barkóba bőrünk kopott paróka
Földet szórnak álmainkra
Írják nevünk margóra
Megvertem, padlóra kérdezném
Most mért mész el
Fognálak két kézzel hegeimen gézzel
Nézd meg arcom minden ráncát
Szememet jó mélyen
Azt hogy mit miért csinálok csak én értem
Vagy még én sem akkor koponyámban szélvihar
Ez tűrés, ez élet
Ez gyász nekem ez férfi dal
Úgyhogy tölts még nekem likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem repeatre teszem lemezem
Örökre benned
Úgyhogy nyelem még a likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem meg maradok majd úgy mint te
Örökre bennem
Verse 2:
Tudod ez betyár vér ez fut át a vénán
Olyan ritka, olyan tiszta
Szikla szilárd mint a gyémánt
A holdfény radírozza a falakon mit krétám
Karcolt rajta szonettet, mint Endre Lédán
A kérdés gyermeteg, a súlya eltemetve
Nyomja lelkemet ez a kurva beton rengeteg
Az októberi reggelek a gondolat ha én megyek
Hát van Gogh módjára pingálom be
Majd a kék eget
Kérdem hol a kiút mikor apa temet fiút
A vilin riadok felébresztett az Anna-kút
Mert a felejtés csak annak út
Akiben a mély komor csak a búnak ad randevút
Anya nézd mi lettem megélezem Gillettem
Magammal mit tettem, vagy éppen ők velem
De az őrhelyen az aszfalt vörös szőnyegen
Hát tükröm, tükröm mondd meg nékem
Mi áron lett győzelem húz
Meg a körút, engem csókolnak a házak
Szeged öreg ködmönöm nem engedi, hogy fázzak
Tisza beszél hozzám, segítek rajtad Gábor
Hívogat a hídról csak ugrani lennék bátor
Pedig mától mondhatnánk az élet kurva jo
A vakságban az jó dolog barátom
Hogy megnyugtató
Magával húz a szó az életem kimért ital
Lehúznám de túl keserű ettől
Lett ez férfi dal
Pedig mától mondhatnánk az élet kurva jo
A vakságban az jó dolog barátom
Hogy megnyugtató
Magával húz a szó az életem kimért ital
Ez tűrés, ez élet
Ez gyász nekem ez férfi dal
Úgyhogy tölts még nekem likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem repeatre teszem lemezem
Örökre benned
Úgyhogy nyelem még a likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem meg maradok majd úgy mint te
Örökre bennem
Elvesztett barátok, remélem halljátok
Elnémult családok, remélem halljátok
Remélem halljátok, remélem halljátok
Emberekre akiket szeretek
Akik hiányoznak és akik nincsenek itt
Mert már elmentek végleg
Remélem halljátok, remélem halljátok)
Verse 1:
Én még hallom ahogy nyílik a szárnyad
Odafent már várnak rád
Fiatal álmaid megtartója
Pecsét a tarkódra, könyfátyol az arcomra
Ez ballada a tervekről
Mik nem vállnak már valóra
Az élet barkóba bőrünk kopott paróka
Földet szórnak álmainkra
Írják nevünk margóra
Megvertem, padlóra kérdezném
Most mért mész el
Fognálak két kézzel hegeimen gézzel
Nézd meg arcom minden ráncát
Szememet jó mélyen
Azt hogy mit miért csinálok csak én értem
Vagy még én sem akkor koponyámban szélvihar
Ez tűrés, ez élet
Ez gyász nekem ez férfi dal
Úgyhogy tölts még nekem likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem repeatre teszem lemezem
Örökre benned
Úgyhogy nyelem még a likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem meg maradok majd úgy mint te
Örökre bennem
Verse 2:
Tudod ez betyár vér ez fut át a vénán
Olyan ritka, olyan tiszta
Szikla szilárd mint a gyémánt
A holdfény radírozza a falakon mit krétám
Karcolt rajta szonettet, mint Endre Lédán
A kérdés gyermeteg, a súlya eltemetve
Nyomja lelkemet ez a kurva beton rengeteg
Az októberi reggelek a gondolat ha én megyek
Hát van Gogh módjára pingálom be
Majd a kék eget
Kérdem hol a kiút mikor apa temet fiút
A vilin riadok felébresztett az Anna-kút
Mert a felejtés csak annak út
Akiben a mély komor csak a búnak ad randevút
Anya nézd mi lettem megélezem Gillettem
Magammal mit tettem, vagy éppen ők velem
De az őrhelyen az aszfalt vörös szőnyegen
Hát tükröm, tükröm mondd meg nékem
Mi áron lett győzelem húz
Meg a körút, engem csókolnak a házak
Szeged öreg ködmönöm nem engedi, hogy fázzak
Tisza beszél hozzám, segítek rajtad Gábor
Hívogat a hídról csak ugrani lennék bátor
Pedig mától mondhatnánk az élet kurva jo
A vakságban az jó dolog barátom
Hogy megnyugtató
Magával húz a szó az életem kimért ital
Lehúznám de túl keserű ettől
Lett ez férfi dal
Pedig mától mondhatnánk az élet kurva jo
A vakságban az jó dolog barátom
Hogy megnyugtató
Magával húz a szó az életem kimért ital
Ez tűrés, ez élet
Ez gyász nekem ez férfi dal
Úgyhogy tölts még nekem likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem repeatre teszem lemezem
Örökre benned
Úgyhogy nyelem még a likőrt
Mert egy szívemből kitört darab
Szúrta át a tüdőmet megfulladok
Mert én úgy vagyok ha végleg
El kell mennem meg maradok majd úgy mint te
Örökre bennem
Elvesztett barátok, remélem halljátok
Elnémult családok, remélem halljátok
Remélem halljátok, remélem halljátok