FlegmA Akut punk - túra - Arccal a szarban dalszöveg (lyrics)
[FlegmA Akut punk - túra - Arccal a szarban dalszöveg lyrics]
Tudod olyan a nép, mint a gyermek
A válaszokra vár
A mai szenvedés helyett holnapot akar
De a tegnapra talál
S mint gonosz mostoha, csak önző érdek
Mi célod lehet
Mondd mi lesz velünk, ha süket és vak
Ki egy országot vezet
Megőrjít, hogy látom, tiszta rémálom
S nincsen ébredés
Hogy amiben hiszel, a halálba viszel
Ugye ez csak tévedés
És rohadtul fáraszt, nem kapok választ
Kérdés van ezer!
Miért viszel minket nyakig a szarba?
Hülyeséget miért teszel?
:
Üvölteném teli torokból, hogy hallja a világ!
Nem ezt akartam, arccal a szarban
Mind a te hibád! Üvöltenék, mindenki hallja
A szar a torkomra folyt
Amint kiköpném újra lenyomsz, félek
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Tudod olyan a nép, mint a gyermek, sikít
Hogy ha fél abba se hagyja, szakít a hangja
Ha dobhártyához ér
És kevés a szó, akkor is ha jó
Ha a bizalom véget ért
Ahogyan kapta, vissza is adja
Életet vesz el az életért
:
Üvölteném teli torokból, hogy hallja a világ!
Nem ezt akartam, arccal a szarban
Mind a te hibád! Üvöltenék, mindenki hallja
A szar a torkomra folyt
Amint kiköpném újra lenyomsz, félek
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Akkor leülök halkan, szépen és csendben
Obszcén voltam, hogy mondjam szebben?
Az életem fonalán túl nagy a bogó
Enyhíthet rajta tán egy laza kis pogó!
A válaszokra vár
A mai szenvedés helyett holnapot akar
De a tegnapra talál
S mint gonosz mostoha, csak önző érdek
Mi célod lehet
Mondd mi lesz velünk, ha süket és vak
Ki egy országot vezet
Megőrjít, hogy látom, tiszta rémálom
S nincsen ébredés
Hogy amiben hiszel, a halálba viszel
Ugye ez csak tévedés
És rohadtul fáraszt, nem kapok választ
Kérdés van ezer!
Miért viszel minket nyakig a szarba?
Hülyeséget miért teszel?
:
Üvölteném teli torokból, hogy hallja a világ!
Nem ezt akartam, arccal a szarban
Mind a te hibád! Üvöltenék, mindenki hallja
A szar a torkomra folyt
Amint kiköpném újra lenyomsz, félek
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Tudod olyan a nép, mint a gyermek, sikít
Hogy ha fél abba se hagyja, szakít a hangja
Ha dobhártyához ér
És kevés a szó, akkor is ha jó
Ha a bizalom véget ért
Ahogyan kapta, vissza is adja
Életet vesz el az életért
:
Üvölteném teli torokból, hogy hallja a világ!
Nem ezt akartam, arccal a szarban
Mind a te hibád! Üvöltenék, mindenki hallja
A szar a torkomra folyt
Amint kiköpném újra lenyomsz, félek
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Hogy megfojt! Hogy megfojt!
Akkor leülök halkan, szépen és csendben
Obszcén voltam, hogy mondjam szebben?
Az életem fonalán túl nagy a bogó
Enyhíthet rajta tán egy laza kis pogó!