Flemm - Melletted dalszöveg (lyrics)
[Flemm - Melletted dalszöveg lyrics]
Melletted minden olyan más volt, tőled
Lett boldog a nappalom
Mert tudtam, hogy ha felkelek
Mellettem lesz az angyalom
Ne menj el kérlek, inkább én
Megyek, azt ég veled
Mert nem tudom, ha nem leszel nekem
Akkor én miért legyek
Hónapok teltek el, de napokba sem tellett
Hogy rájöjjek, te vagy az
Aki nekem régóta kellett és ez így marad
Mert nekem nem kell most a változás
Egyedül többet érsz nekem
Mint a másikkal 100 dugás de nem értem
Emlékszem, én mondtam, hogy ne keress
És mégis már most hiányzik az
Hogy esténként nekem ess, hogy velem légy
Mert én remélem, hogy szeretnéd
Csak zuhanok a világba, és látom
Hogy a verem mély
Hibáztam sokat, mégis megoldottuk ezerszer
És hiányzik az is nekem
Hogy karjaimban melegszel
Hiányzik minden, mi hozzád kötött egyszer
Hogy kettesben az ágyam
Szélén csöndesen fekszel
: Melletted szerettem, melletted láttam
Melletted nevettem, melletted álltam
Melletted éreztem
Melletted tudtam, hogy végre megérkeztem
Melletted szerettem, melletted láttam
Melletted nevettem, melletted álltam
Melletted tudtam, hogy más nem kell
Mert én melletted lettem csak más ember
Melletted nem éreztem bánatot, mert
Te voltál a hangulat
Esténként az vidított fel
Ha hallottam a hangodat
Az arcodat megsimítva, csak egy
Dolog, mit kérek
Ha el is hagysz te engem, akkor is mondd
Hogy nem végleg mert azt nem bírom
És én már megbántam a napot
Mikor tettem amit tettem
És a szerelmed elhagyott
Akkor tudd meg, hogy a
Szívem mélyen belül tudta
Hogy nem kéne eldobjalak
De mégis azt hazudta és hogy miért?
Ezt én azóta is kérdezem
Ha szeretek valakit
Akkor vajon vele miért teszem de nem tudom
Csak azt vágom, hogy szeretlek
És veled akarok lenni
Mert a boldogság csak veled megy
Melletted nem létezett fájdalom, mert csak
Mi voltunk, senki más
Két mesehős: a Törpi, meg a Flemm az
Aki lelkitárs ez nem vitás
A mesének itt nem lehet még vége
Milyen lenne, ha az ember is víz nélkül élne?
Addig kűzdök én még érted
Amíg van még remény, hiszen a remény hal meg
Utoljára, akárhogy is, nem én
Úgyhogy ennyi mert én rontottam el vállalom
És hogy ha az kell hozzá
Akkor rólad szól majd 100 dalom
100 rózsát viszek majd, és
Százszor mondom neked
Hogy akármi is történjen, én ott leszek veled
Lett boldog a nappalom
Mert tudtam, hogy ha felkelek
Mellettem lesz az angyalom
Ne menj el kérlek, inkább én
Megyek, azt ég veled
Mert nem tudom, ha nem leszel nekem
Akkor én miért legyek
Hónapok teltek el, de napokba sem tellett
Hogy rájöjjek, te vagy az
Aki nekem régóta kellett és ez így marad
Mert nekem nem kell most a változás
Egyedül többet érsz nekem
Mint a másikkal 100 dugás de nem értem
Emlékszem, én mondtam, hogy ne keress
És mégis már most hiányzik az
Hogy esténként nekem ess, hogy velem légy
Mert én remélem, hogy szeretnéd
Csak zuhanok a világba, és látom
Hogy a verem mély
Hibáztam sokat, mégis megoldottuk ezerszer
És hiányzik az is nekem
Hogy karjaimban melegszel
Hiányzik minden, mi hozzád kötött egyszer
Hogy kettesben az ágyam
Szélén csöndesen fekszel
: Melletted szerettem, melletted láttam
Melletted nevettem, melletted álltam
Melletted éreztem
Melletted tudtam, hogy végre megérkeztem
Melletted szerettem, melletted láttam
Melletted nevettem, melletted álltam
Melletted tudtam, hogy más nem kell
Mert én melletted lettem csak más ember
Melletted nem éreztem bánatot, mert
Te voltál a hangulat
Esténként az vidított fel
Ha hallottam a hangodat
Az arcodat megsimítva, csak egy
Dolog, mit kérek
Ha el is hagysz te engem, akkor is mondd
Hogy nem végleg mert azt nem bírom
És én már megbántam a napot
Mikor tettem amit tettem
És a szerelmed elhagyott
Akkor tudd meg, hogy a
Szívem mélyen belül tudta
Hogy nem kéne eldobjalak
De mégis azt hazudta és hogy miért?
Ezt én azóta is kérdezem
Ha szeretek valakit
Akkor vajon vele miért teszem de nem tudom
Csak azt vágom, hogy szeretlek
És veled akarok lenni
Mert a boldogság csak veled megy
Melletted nem létezett fájdalom, mert csak
Mi voltunk, senki más
Két mesehős: a Törpi, meg a Flemm az
Aki lelkitárs ez nem vitás
A mesének itt nem lehet még vége
Milyen lenne, ha az ember is víz nélkül élne?
Addig kűzdök én még érted
Amíg van még remény, hiszen a remény hal meg
Utoljára, akárhogy is, nem én
Úgyhogy ennyi mert én rontottam el vállalom
És hogy ha az kell hozzá
Akkor rólad szól majd 100 dalom
100 rózsát viszek majd, és
Százszor mondom neked
Hogy akármi is történjen, én ott leszek veled