Félálom - Hiába kiáltasz dalszöveg (lyrics)

Szerelem napsütését felváltotta a félhomály
Homokba rajzolt szavainkat
Messzire sodorta a dagály

Csak a szomorú, fájó emlék
Ami belőled megmaradt
Agyamba vésődött mélyen
Minden egyes hazug szavad


Hiába kiáltasz majd, amikor egyedül leszel
Többé nem hallom a hangod
Nem számít már, hogy mit teszel
Én otthagylak téged vergődni
Jéghideg utcasarkokon, nem foglak sajnálni
Hiszen te tettél azzá, aki vagyok

Ismerem jól a magányt
Akár veled, akár nélküled
Nem tart vissza semmi már
Hiába nyújtod a kezed

Elkéstél vele, tedd csak el
Lopott könnyeim, Kedvesem
Tiéd minden álmom, vágyam
Az emlékeim, az életem





Tudom, azt hiszed most még
Hogy ezek mind csak üres szavak
Nem foglak elhagyni
Nem felejthetem el arcodat

De elég volt, én végzek
Ezzel a pokoli szerelemmel
Soha nem nézek vissza többé te se tedd, csak

Menj el!