Flourid - Pofon dalszöveg (lyrics)

Milliónyi lélek rettegett káoszba
Veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett
Szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és
Máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok
Talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék
De fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem
Egy korba, belecsöppentem egy körbe

Kredit: Hiába ébresztgettem magam
Testem kihűlt most már nem mozog
Hiába bátorítottam magam hogy élek
Lelkem zokog léptem nem olvassa isten
Nincsen értelem a tettemben
Feledtem, szerettem, gondoltam rád
Muszáj mennem fordítsd el a fejed
Ha úgy érzed hogy könnyebb így
Emlékezzünk mindenre a mosolytól a könnyekig
Egy le nem zárt történet
A kirakott rész most szétesik
Egy félbetépett fénykép adja át
Emlékem mérgezik
Öröm és a bánat lökött engem ide-oda
A közöny
A hozzáállás mocsokba tiporta a mondanivalót
Nem tudok hozzád szólni
Mondanék valami bölcset
Búcsúzóul feloldódni
Üzenetet írok és címzem a világnak
Csak megszökni a végzettől
Így adom át a futárnak tudod az sem érdekel
Ha tiszta szívből utálnak
A téma lerágott csontját dobom
Vissza én a kutyáknak

Milliónyi lélek rettegett káoszba
Veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett
Szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és
Máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok
Talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék
De fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem
Egy korba, belecsöppentem egy körbe

Fluorid:
A sebek mélyek, ezerféle méreg, gránát
Bomba rám dobva megköszönöm a létet
Annak aki sajátját rám áldozta
Változtatni kéne
Csak hát nem megy olyan könnyen
Hisz ha egyedül mész harcba
Mások lesznek túlerőben
Az idő könnyedén elröppen
Míg az atomfelhőkből lehull a por
Labdába rúghatsz, de túl veszélyes az öngól
Lehetsz magyar vagy épp mongol
Az utálat nem kímél
Attól hogy sokat hiszel magadról
Lejjebb lehetsz mindenkinél
A tekintély, a pénz talán elég ahhoz
Hogy ne itt élj mert túl szegény az ország
Szabálykodni meddig ér?
Mi marad az csak pár fillér
De nem adhatom fel
Én azért nem megyek el innen mert itt élnem
S halnom kell

Milliónyi lélek rettegett káoszba
Veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett
Szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és
Máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok
Talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék
De fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem
Egy korba, belecsöppentem egy körbe

Fluorid: Nagy levegő, aztán kifúj
Fáradt sóhaj száll az égbe
Fellegek felett a szánalom
Néz halott nemzetemre
Csaló mérget permetezve
Ködben lebeg tovább a magyarság
Hiába élnék rendesen
Ha mások ezt megtagadják
Itt akárhányan akarják már
Nem változik semmi
Hiszen divat lett az utálat
És gázos lett szeretni
Nem kell megkülömböztetni
Mégis minden ettől hangos
Az élet rossz dolgokra ösztönöz
De élned kell hogy alkoss!

A kép kiélesedett

Kis hazánk tragédiája szólalásra késztetett

Milliónyi lélek rettegett káoszba
Veszett hamar
Megtalált egy rémálom mi darabokra szedett
Szabdal
Végig most is minden egyes érzékeny pontomon
Távol maradtam pár percre és
Máris csattant a pofon
Rémülettel arcokon bámultok
Talán megszokom egyszer
Boldogabb is lehetnék
De fejemhez szorítva fegyver csöve
Minden álom kettétörve, belecsöppentem
Egy korba, belecsöppentem egy körbe