Fluor Filigran - Képkockák dalszöveg (lyrics)

Te vagy a békém, te vagy a tragédiám
Te vagy a pengém és egyben az artériám
Eltakarom, de nekem is fáj a hiány
Hogy többé nem te vagy az a lány aki vár
A külvilág kizár, de visszajövök, figyelj
Nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel
Tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd
Mi másfele változunk, nem értjük egymást

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd


Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás
Az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás
A hamisan bújtató romkocsma homálya
A legdrágább lakhely, a hiány előszobája
A realitás hazadob, csak ezzel az a gond
Hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod
Hogy az én fejemben mindig máshogy van
És nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam
Most előre futnék, de felkap a szél szemből
Letépi hazugságaim az évekről
Meghátrálnék, de nem csaphatom be magam
Megállnék, de fájna, hogy így feladtam

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd


Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna
Az özönvíz utáni utolsó bárka
A kába múlt, a bánat, a gyönyör
A bámult szembogár, az arcon a gödör
A ráncok, miket az idő berajzol
Összefirkál, mikor kidőlve alszom
És hideg zuhanyként kelt a gondolat
Mi van, ha sose leszek annál boldogabb

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd


Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
És mögöttük marad, aki elfárad
Nem látlak, előttem a füst meg a sötét
Egy ordító tömeg áll közém és közéd


Most már értem, a reggel miért hoz mást
Kiégnek a fénytől a képkockák
Nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom