Fluor Filigran - Szabályok dalszöveg (lyrics)

Fluor Filigran:
Általános szabályok, törvények
Mik végigkísérnek kisgyerekek sírnak
A felnőttek inkább üvöltenének
Üres lélek, koszos szemétdomb, ez van
Itt élek te csak kapirgálj a tetején
Én szívből megölnélek
Irritálod arcom, megmondom neked
Hogy mit tegyél mikor hajítom feléd a követ
Nem jön vissza kenyér
Egyél disznó, vár a vályú
Nem minden vagány nagyszájú
Nincsen kiállás, nincs tovább
Halott vágányokon dörgő ágyú
Kizökkent az álomból, de fel nem ébredhetsz
Túl fájó
Lesz a kép, mi fogad, indul a fogat
Átszakad a háló
A labda kiveri a fogad, szekered eldől
Kisiklik a vonat
Életed leszopat, tele a pofád
Válassz másik utat
Nem kaphattál sokat, ez egy folyamat
Te kimaradtál
Felháborodsz tőle, gondolj bele, mé
Te mennyit adtál?
Kaptárban a méz, töményen édes, mint a szirup
De ha felmerészkedsz érte
Sorsod belépésed előtt kirúg
Mint faluban a nagyfiúk
Kiktől elolvad az összes kislány
A volt pasik szemetek
És a hőn imádott bálvány mindig rendes
Tíz év különbség kell ahhoz, hogy szerethess
Ez nekem retkes kerülj messzire
Mert zsebemben nincs több kess
Neked kell, hogy pöröghess
Nekem hogy lenyugodjak
Nehogy egy ideggyenge állapotban
Túl őszintét mondjak
Éget a konyak, melegít a hidegben
Befűt az alkohol estére kinnrekedtem
Egy árnyék mögöttem bandukol
Mi belémbújhat bármikor
Egy személytelen szellem
Erényem a szenvedélyem
Maradok reménytelen jellem

Refrén: Büdös macska, büdös macska
Miért nem szeretnek téged
Büdös macska, büdös macska
Mivel etetnek téged
Büdös macska, büdös macska
Miért nem szeretnek téged
Büdös macska, büdös macska
Mivel etetnek téged

Rich-Zed: Hogy kreálhatott Isten ilyen
Retardált gnómokat
Sorban közlekedő hangyákat, torzó hódokat
Isten, te hatalmas, látod a sort?
Isten, te Mindenható, adj nekem egy üveg bort
Vagy egy korsó sört, amíg várok a jóra
Hogy ne unatkozzam, míg várok a hívó szóra
Hogy most én jövök
Kinek kijuthat a boldogság
Bár tudom, rám nem jellemző a szorgosság
De nem jellemző a torkosság
Ami a hangyákra jellemző
Hadd legyek az orvosság
Mert mindegyik gennyedző
Egy hangya kidőlt, mert leszúrta a másik
Egy harmadik előrébb furakszik
Míg az a másik ásít
Más itt az árnyékban, még ők a napon izzadnak
Én bízhatom magamban
Míg ők senkiben sem bízhatnak
Zöldet sem szívhatnak
Míg én csak lógatom a lábam nézem őket
S magamban ordibálva jártatom a szájam
De csak magamat szórakoztatom:
Jól vagyok nagyon
Vár rám is a boldogság, de hogyha otthagyom
Magam okolhatom, és csak irigykedek rájuk
De nincs kedvem tülekedni, szurkálódni
Kitépni a májuk na, várjunk! Miért akarnak
A sorba kényszeríteni?
Én itt érzem jól magam:
Ezen nincs mit félreérteni
Nekem jó itt, s ha a sornak vége
Én is odajuthatok a jussomért végre
És miért rogyjak térdre, ha
Semmi affinitásom hozzá
Ha nem érzek alázatot? Na
Erre adjatok magyarázatot!
Nem viselek semmilyen gyalázatot
Amivel vádoltok egymásnak betartva
Jó kis hangyai kapcsolatokat ápoltok
Magatokban számoltok, összeadtok, kivontok
Osztotok, szoroztok
De még akkor is a sorban vagytok
Én meg hűsölök, iszom a sört
Tolom a zöldet az árnyékban
Mert nem akaródzik részt
Venni a hangya-játékban