Fluor Filigran - Látszik dalszöveg (lyrics)
[Fluor Filigran - Látszik dalszöveg lyrics]
Fluor Filigran: Gyere, kövess, ülj a földre
Láss a szememmel az űrbe
Ezt a fantázia szülte, csináld, amit tudsz
Milyen más itt, innen nézve, na
Most szállj vissza a mélybe
Amíg nem hiszed el, nem lesz
Mert a szűk látókör abortusz
A reggeli tömött buszon bámulom a
Mozgást, a sok szájat, a hazugságokat
Én próbálok rájönni, engem
Nem hagyhat nyugodni, de az álarc
A fejemre ráragadt
Hiszen nem könnyű megnyílni, nem
Könnyű bírni a sodrást
Mélyváros, hogy fogod tűrni a bomlást
A víz falaid mossa, de nem kell félned
Jól el vagy zárkózva
Szereted titokban, mi fáj, ami kínoz
Mi új élményt hoz
Csak hogy tudd, itt voltam, nem egy jelet
Láttam, mi közelebb vihet a mához
A halálhoz
A mennyben, hol a szentek még szentebben
Minden fair
S a happy endben hűtlen anyákat kínoznak
Halálra egy gyerekméhben, te még
Maradj kicsit ott benn, de én nem
Lecsukódni látszik, eltűnni látszik
De látszik mint a messzeségben az a pár csík
Mint a szemed tükrében a másik fél
Mi mögött ember az égen ásít, a tér az ólom
Én azt mondom, ma nem vonz, nem nyel el
Nem figyel
Csak a kezeidet érzem, mint szellem a szélben
A föld felett lebegek egy centivel
Drezzick: Tudod ez ritka szar az idillt
Szétveri a zivatar
Mint ahogy a csendéletbe zajt
Sugároz pár fiatal
Vagy a színekkel rosszul játszik
Egy silány ecsetvonó akár egy emberi nulla
Aki nem egész csak szereplopó
Borzasztó látszik
Hogy elhervasztja az elmúlás őket
Bomlasztó, ahogy megéltek időket
Mi rájuk förmed s szerteszáll
Süllyed a fellegvár üresjárat áhh
Zárt kapuk várnak s lám
Közöttünk szűkebb szálak
A szemed tükre mást sugalmaz a fülledt nyarak
Varázsa nyugalmaz belső világom szülte falak
Ostrománál te ott voltál ez
Bánt karcolja belém
Hogy más hullámhosszon lovagolsz de nem felém
Keserű igazságot szolgáltat az
Iszony magamtól
Drez útvesztőkben barangol mióta
Él kész karambol
Ez megint üres dumákat karattyol
Na pipáld ki de komolyan nem fogok érte
Rinyálni se zihálni
Eltűnni látszik undorodom kivárni
Egy centivel a föld felett lebegek hogy
Ne érjenek el semmivel
Kredit: Tört percekből rakódik össze egy
Már elmúlt óra
És remegő kezekkel mutat rá a múlandóra
Akkor a vágyak szorítanak az
Erős szárnyuk alá
Mikor az érzések kovácsolják
A gondolatot dalokká
Elfojtott lélegzet, gúnyos mosoly
Ez mind meglátszik
Hajnalban hazafele a képzeletünk eljátsszik
Azzal, mit az utca fénye ránk terít
Söröm markolgatom és látom
Lassan minden cseppet elveszít
Most kihez forduljak? Saját énem
Lesz a társam az erkélyen hátradőlve csak a
Napnak fényét vártam
Lassan látszott előbújni
Mint a tavasz a tél után
Míg a nyár tétován lóg
Az ősznek magas csúcsán
Hirtelen töri meg a szél a hosszú
Nyugodt csendet
Dallamokat hoznak, mi a fejemben tesz rendet
Teljes lelki nyugalommal
Mi testemben már örök
Fogom maga és egy mosollyal
A székben hátradőlök
Láss a szememmel az űrbe
Ezt a fantázia szülte, csináld, amit tudsz
Milyen más itt, innen nézve, na
Most szállj vissza a mélybe
Amíg nem hiszed el, nem lesz
Mert a szűk látókör abortusz
A reggeli tömött buszon bámulom a
Mozgást, a sok szájat, a hazugságokat
Én próbálok rájönni, engem
Nem hagyhat nyugodni, de az álarc
A fejemre ráragadt
Hiszen nem könnyű megnyílni, nem
Könnyű bírni a sodrást
Mélyváros, hogy fogod tűrni a bomlást
A víz falaid mossa, de nem kell félned
Jól el vagy zárkózva
Szereted titokban, mi fáj, ami kínoz
Mi új élményt hoz
Csak hogy tudd, itt voltam, nem egy jelet
Láttam, mi közelebb vihet a mához
A halálhoz
A mennyben, hol a szentek még szentebben
Minden fair
S a happy endben hűtlen anyákat kínoznak
Halálra egy gyerekméhben, te még
Maradj kicsit ott benn, de én nem
Lecsukódni látszik, eltűnni látszik
De látszik mint a messzeségben az a pár csík
Mint a szemed tükrében a másik fél
Mi mögött ember az égen ásít, a tér az ólom
Én azt mondom, ma nem vonz, nem nyel el
Nem figyel
Csak a kezeidet érzem, mint szellem a szélben
A föld felett lebegek egy centivel
Drezzick: Tudod ez ritka szar az idillt
Szétveri a zivatar
Mint ahogy a csendéletbe zajt
Sugároz pár fiatal
Vagy a színekkel rosszul játszik
Egy silány ecsetvonó akár egy emberi nulla
Aki nem egész csak szereplopó
Borzasztó látszik
Hogy elhervasztja az elmúlás őket
Bomlasztó, ahogy megéltek időket
Mi rájuk förmed s szerteszáll
Süllyed a fellegvár üresjárat áhh
Zárt kapuk várnak s lám
Közöttünk szűkebb szálak
A szemed tükre mást sugalmaz a fülledt nyarak
Varázsa nyugalmaz belső világom szülte falak
Ostrománál te ott voltál ez
Bánt karcolja belém
Hogy más hullámhosszon lovagolsz de nem felém
Keserű igazságot szolgáltat az
Iszony magamtól
Drez útvesztőkben barangol mióta
Él kész karambol
Ez megint üres dumákat karattyol
Na pipáld ki de komolyan nem fogok érte
Rinyálni se zihálni
Eltűnni látszik undorodom kivárni
Egy centivel a föld felett lebegek hogy
Ne érjenek el semmivel
Kredit: Tört percekből rakódik össze egy
Már elmúlt óra
És remegő kezekkel mutat rá a múlandóra
Akkor a vágyak szorítanak az
Erős szárnyuk alá
Mikor az érzések kovácsolják
A gondolatot dalokká
Elfojtott lélegzet, gúnyos mosoly
Ez mind meglátszik
Hajnalban hazafele a képzeletünk eljátsszik
Azzal, mit az utca fénye ránk terít
Söröm markolgatom és látom
Lassan minden cseppet elveszít
Most kihez forduljak? Saját énem
Lesz a társam az erkélyen hátradőlve csak a
Napnak fényét vártam
Lassan látszott előbújni
Mint a tavasz a tél után
Míg a nyár tétován lóg
Az ősznek magas csúcsán
Hirtelen töri meg a szél a hosszú
Nyugodt csendet
Dallamokat hoznak, mi a fejemben tesz rendet
Teljes lelki nyugalommal
Mi testemben már örök
Fogom maga és egy mosollyal
A székben hátradőlök