Fluor Filigran - Magába szív dalszöveg (lyrics)
[Fluor Filigran - Magába szív dalszöveg lyrics]
Ez a sötét este magába szívja a
Srácot ki otthon egymagába szív
Ma már nem vár a street meg a fekete tinta a
Buszmegálló marad üres a firka nem
Kerül fel nem bújok el
Pár tücsök ciripel egy kellemes éjjel
Fejembe zizegve ezer mesével
Álltam ott veletek a kezembe sprayvel
A terv ami konkrét szórd szét
Szólt a hang a fejben
Nem kért parancsolt hogy mássz fel
Menj be ragaszd ki
Stikkel proki lehet kaparni holnap a
Nyugdíjasoknak de nem baj mert
Sok van fénymásoltam úgy ezernyit
Fekete fehérbe igen megérte
Közbe bólogattam is a zenére
Szürke kapucniba repült
A matrica fel az égre csillagokat
Nyomtunk egy laza kis trippre meg invitáltunk
Valami Istent és elhozta minden álmunk
Ide bentre a hajnali köd meg a
Sínekre fekve vitte a hírt hogy
Az éjszaka szívesen ijesztegetne
De többet nem bírt holnap veszünk még papírt
Hé, még valamit mondanék ez a Zé
Még mint a tó fenék ahova
Meghalni járnak a vágyak azok az
Ostobábbak mikor vége a nyárnak
A Sztenszilegáznak elzuhog egy
Hónap elcsöpög egy óra csak a tervek állnak
Be a házak oldalába, de a
Buszmegálló marad üres a járat
El vitte már rég magával azt a
Srácot kivel a város fázott
Ki ha játszott és mindig játszott
Feldíszítette ezt az öntapadós világot
Srácot ki otthon egymagába szív
Ma már nem vár a street meg a fekete tinta a
Buszmegálló marad üres a firka nem
Kerül fel nem bújok el
Pár tücsök ciripel egy kellemes éjjel
Fejembe zizegve ezer mesével
Álltam ott veletek a kezembe sprayvel
A terv ami konkrét szórd szét
Szólt a hang a fejben
Nem kért parancsolt hogy mássz fel
Menj be ragaszd ki
Stikkel proki lehet kaparni holnap a
Nyugdíjasoknak de nem baj mert
Sok van fénymásoltam úgy ezernyit
Fekete fehérbe igen megérte
Közbe bólogattam is a zenére
Szürke kapucniba repült
A matrica fel az égre csillagokat
Nyomtunk egy laza kis trippre meg invitáltunk
Valami Istent és elhozta minden álmunk
Ide bentre a hajnali köd meg a
Sínekre fekve vitte a hírt hogy
Az éjszaka szívesen ijesztegetne
De többet nem bírt holnap veszünk még papírt
Hé, még valamit mondanék ez a Zé
Még mint a tó fenék ahova
Meghalni járnak a vágyak azok az
Ostobábbak mikor vége a nyárnak
A Sztenszilegáznak elzuhog egy
Hónap elcsöpög egy óra csak a tervek állnak
Be a házak oldalába, de a
Buszmegálló marad üres a járat
El vitte már rég magával azt a
Srácot kivel a város fázott
Ki ha játszott és mindig játszott
Feldíszítette ezt az öntapadós világot